40330. lajstromszámú szabadalom • Másodlagos léggel táplált retortakályha
- 2 ha a (12) hamuajtó nyitva, az (1) és (2) j primér és szekundér légbevezetés pedig i zárva van, a (7) gázcsatornában fölfelé és ezután a (6) töltőaknán lefelé áramolhat, amidőn az említett résen megy keresztül. A levegő ezen utat akkor is megteheti, ha a (6) akna csak részben van tüzelőanyaggal megtöltve, mivel ekkor is kisebb a levegő ellenállása az említett résen keresztül, mint a tüzelőanyagon keresztül. A biztos befűtés elérésére tehát a (7) gázcsatornán keresztül a leveigőnek beáramlását meg kell valamiképen akadályozni. A (7) gázcsatorna fölső végén ezen célból záróközeg, pl. a (14) tolattyú vagy csapó van alkalmazva, melynek segélyével a (7) gázcsatornát elzárhatjuk. Ha a primér és szekundér levegő beömlési csatornái is el vannak zárva, úgy nyitott (12) hamuajtó mellett a befűtést mindenkor könynyen és biztosan végezhetjük, mivel ilyképen a kémény csakis a tüzelőanyagrétegen keresztül szívhat be levegőt, mert hiszen az összes többi utak el vannak zárva. A (14) záróközeg a kályha kiégetése számára is fontos, mivel ilyenkor is szabad rés képződik a (8) rostélyon fekvő tüzelőanyag és a (11) válaszfal alsó széle között, mely résen keresztül azután a primér levegő közvetlenül áramolhatik a (15) elégési térbe anélkül, hogy a tüzelőanyagon menne keresztül. Ezen esetben is úgy a (14) elzáróközeget, mint az (1) csatornát elzárjuk, míg a (12) hamúajtót kissé nyitva hagyjuk. A javítás továbbá a (6) töltőakna és a (15) lángtér között alkalmazott üreges (11) válaszfal elrendezésére' vonatkozik. A (16) üreg itt felfelé meg van hosszabbítva és a (6) töltőakna fölött előre nyúlik (1., 2., 3. és 6. ábra) azáltal, hogy egy második vízszintes (17) fal van a (6) töltőakna (18) födele fölött elrendezve. A (11) vár laszfal (16) üregét határoló (19) oldalfalak, valamint a középső (20) borda is csupán a (11) válaszfal magasságáig nyúlnak úgy, hogy fönt (21) oldalnyílások keletkeznek, melyeken keresztül az üreges (11) falon átáramló levegő eltávozhatik. A mellső oldalon továbbá a levegő átbocsátására szolgáló (22 22) nyílások vannak alkalmazva (6. ábra). Ezen elrendezés folytán a (6) töltőakna fölső (18) födele is állandóan hűttetik úgy, hogy ezáltal egyrészrről a tüzelőanyag elgázosítása akadályoz^ tátik meg, másrészről pedig a fűtőhatás fokoztatik. A töltőaknát határoló (11) válaszfal célszerűen fölfelé kissé az akna belseje felé lejt (1. ábra), miáltal a tüzelőanyag sülyedése megkönnyíttetik. Hogy nagy kályháknál a melegnek a (15) lángtérből a (6) töltőakna felé való átadását lehetőleg gyöngítsük, a (15) lángtér (24) falát (25) tűzálló anyaggal bélelhetjük. A (24) falat ezen célból célszerűen homorúra készítjük, alsó végén pedig a (10) kiszögeléssel látjuk el, hogy a (25) bélés ne csúszhasson le az öntöttvasfalon (1. ábra). Ajánlatos továbbá a válaszfal alsó szélét is tűzálló anyaggal burkolni. Az ezen helyen beillesztett (26) tűzálló kő ahamúajtón keresztül könnyen kicserélhető és lefelé, valamint oldalt is kúposán és fecskefarkalakúan van kiképezve és a hasonlóan alakított betétnyílásába (5. ábra) tűzálló tapasszal beragasztatik. A 7. és 8. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a (26) tűzálló kő azáltal rögzíttetik a válaszfal alsó szélén, hogy végei a hamutér fölött a kályha falában alkalmazott megfelelő (27) beszögelésekbe (8. ábra) kapaszkodnak, miáltal a kő két vége a hamutér fölső szélén nyugszik. Mivel a szekundér levegő belépése folytán épen a kályha ezen pontján igen magas hőmérséklet uralkodik, célszerű a töltőakna és a lángtér alsó végén alkalmazott beugrásokat lehetőleg messze körül kiterjeszteni és (28) tűzálló anyaggal kitapasztani, miáltal a (26) kő erősen tartatik meg helyzetében. A kiváltható kő egy más megerősítési módja az 1. és 2. ábrában látható. A (26) kő jó tartásának biztosítására a középrész oldalfalai a (27) beszögeléseknél alul a
