40328. lajstromszámú szabadalom • Gáztüzelés kazánokhoz
rában a keverőhöz áramló levegő erősen fölmelegszik, miáltal a keverék elégése magas hőmérsékleten történik, még pedig úgy, hogy az égési hőmérséklet az égő gázaktól elvont és a beáramló levegőhöz vezetett melegmennyiség körfolyama által állandó magasságra emelkedik. A keveréknek magas hőmérsékleten történő elégése a füstemésztésre nézve rendkívül fontos, mivel azáltal erős gázfejlődésnél, mikor természetesen a hozzávezetett gáz és levegő hőmérséklete alászáll, mégis állandóan a tökéletes elégéshez szükséges hőmérsék létesül. Magas hőmérsékleten a kazán falain a melegátadás is jobb. 3. Egy vagy több gyújtócső alkalmazása, melyek üzem közben izzásba jutnak és az előttük eláramló gáz és fölhevített levegő keverékét meggyújtják. Ezen berendezés azért szükséges, hogy a keveréket ismét meggyújtsa, ha időközben a gázfejlődés a generátorban félbeszakadt, mint pl. a salak eltávolításánál, vagy ha a gáz és meleg fejlődés hirtelen megszakítása válik szükségessé. A generátor valamennyi szokásos alkotórésszel föl van szerelve. Az (f) és (s) légvezetékek közel légmentesen elzárhatók. Ezáltal a gázosításhoz szükséges légmennyiség hozzávezetése pontosan szabályozható, valamint a gázfejlődés és vele a melegfejlődés is bármikor megszakítható. Ha a generátorhoz vezető (f) légcsatornát a benne elrendezett (t) zárószerkezettel elzárjuk, a láng az égési kamrában azonnal elalszik. Az égési térbe vezető (s) csatornák (u) fojtó-Bzelepekkel szabályozhatók. A mellékelt rajz a generátor elrendezését különböző kazánszerkezeteknél tünteti föl. Az 1- 4. ábrák a gáztüzelés példaképem elrendezését tűzesőves kazánnal közvetlenül egybe építve tünteti föl, az 1. ábrában hosszmetszetben, a 2. ábrában a tűzszekrényen keresztül vezetett metszetben, a 3. ábrában homloknézetben és a 4. ábrában a füstszekrényen keresztül vezetett metszetben; az 5. ábra hosszmetszetben a generátor elrendezését egy kombinált hengerkazánon és 6. és 7. ábrák a hozzája tartozó égési kamrát mutatják, végül a 8. ábra több generátornak egy teleppé való összeépítését tünteti föl vázlatosan. Az 1—4. ábrákon föltüntetett kiviteli alaknál a kazán az (a) tűzszekrényből, a (b) hosszkazánból, melyen a (c) fűtő- vagy tűzcsövek vonulnak keresztül és a (d) füstszekrényből áll. A tűzszekrénynek (g) kamrák által két részre osztott (h) és (i) tere a (k) nyíláson át közlekedik egymással. A generátort az (e) rostélyon át az (f) légvezetőcsatornával közlekedő alsó (h) tér képezi, melyet (m) tölcséren át megtölthetünk. A belső (h) és külső (a) köpeny között a tűzszekrényes kazánoknál szokásos módon víz van. A (k) térben levő szilárd tüzelőanyag a (c) rostélyon levő tűz (izzó parázs) hatása alatt száraz [desztillációt szenved. A tulajdonképeni égési térül a fölső (i) tél1 szolgál, melybe a generátorgázok a (k) nyíláson át jutnak. A (g) légbevezető és keverőkamrák függélyes (n) zsebekkel közlekednek, melyek a tűzszekrény oldalfalaihoz simulnak és melyekből a tűzszekrény falain átmenő (o) csődarabok ágaznak el. Az (n) zsebeket az egész tűzszekrény szélességében elnyúló (1) csatornák kötik össze, Az (1) csatornák fölfelé irányuló (p) fúvóka alakjában (k) nyílást képezik, mely fölött egy vagy több, eléghetetlen anyagból álló (q) gyújtócső van elrendezve. Útóbbiak üzemközben a lángok hatása alatt izzásba jutnak és a fölszálló gáz-levegő-keveréket, ha a láng üzemmegszakadás következtében kialudna, újból meggyújtják. A kinyúló (o) csődarabok az (r) léghevítő csőben folytatódnak, mely utóbbi többször körülveszi a kazánt, vagy széles, de lapos, a kazánfölülethez simuló csatornák alakjában a (d) füstszekrényhez vezet, mely csatornák a füstszekrényen több menetben keresztülvonuló közös (s) csőben egyesülnek. (4. ábra). Ily módon az eltávozó gázok melegének lehető legjobb kihasználása mellett a leve-
