40227. lajstromszámú szabadalom • Eljárás salétromsavnak elektrolysis útján való koncentrálására

— á -erre szolgáló munkamód úgy a kezelendő sav koncentrálási foka, mint az alkalmazandó áramerősség tekintetében is mindig elég nagy szabadságot nyújt. A fejlődött nitrogénoxidok a (b) szárból az (e) csövön keresztül az (a) szárba áramolnak át, hol az anódát körülvevő salétromsavban föloldódnak s az anódánál fejlődő oxigén által salétromsavvá oxidáltatnak. Ha az (a) szárban a koncentrálás kivánt foka már el van érve, akkor a (b) szárban levő, még nitrogénoxidokkal telt híg salétromsavat a (k) csapon lebocsátjuk és így a redukált híg savat az oxidált erős savtól elválasztjuk. Ily módon nitrogénoxidoktól mentes savat állíthatunk elő minden kivánt koncentrálási fokban és minden mellékkezelés nélkül. A nitrogénoxidokat tartalmazó híg sav ezektől melegítés útján szabadítható meg s desztillálás által ismét az eredeti koncentráltságra hozható. A koncentrálandó savat célszerű már előre nitrogénoxidokkal telíteni, hogy az anódánál fejlődő oxigén mindjárt oxidálható alkatrészekre találjon és el ne szálljon, ha a salétromsav a katódánál még nincs annyira nitrogénoxidokkal telítve, hogy ezek az anódához távozhassanak. A nitrogénoxidok fejlődését azzal is siettethetjük, hogy a (b) szárat mérsékelten fölmelegítjük. A nyomás szabályozására vagy kiegyenlítésére szelepeket vagy csapokat alkalmazhatunk. Ahelyett, hogy a nitrogénoxidokat gázállapotban vezetnénk az anódához, célszerű azokat, mint már említve volt, folyékony állapotban vezetni az anódát körülvevő savba. Ezen célból a gázokat, midőn az (e) csőben haladnak, egy alkalmas (i) hűtőkészüléken vezetjük át (a rajzon pontozott vonalakkal jelezve), melyben a gázok cseppfolyósodnak s azután az (e) csőből az (a) szárba csepegnek. Ekközben célszerű a (b) szárat állandó hőmérséken, pl. 30—60 C°-on tartani. A leírt eljárást azon hulladéksavak regenerálására is előnyösen alkalmazhatjuk, melyek a robbantószerek gyártásánál és egyéb nitrálási folyamatoknál képződnek s hígított salétromsavval kevert hígított kénsavból állnak. Ez esetben anódafolyadék gyauánt ilyen hulladéksavat, katódafolyadék gyanánt pedig hígított salétromsavat használunk. Az ezzel elért új műszaki hatás abban áll, hogy a nitrálásoknál képződő hulladéksav teljesen vagy legnagyobb részben ismét az eredetileg használt sav koncentrálási fokára hozható. Az úgynevezett nitráló sav ugyanis többnyire koncentrált kénsav és koncentrált salétromsav keverékéből áll. Ezen sav a nitrálás folytán salétromsavat veszít s egyidejűleg vízben gazdagabb lesz. A kénsav azért van hozzáadva, hogy ezen vizet magához vonja s a salétromsavnak nitrálási célokra való további fölhasználását lehetővé tegye. Ennek dacára még jelentékeny mennyiségű salétromsav marad fönn s a nitrálásra többé nem alkalmas savat, mint úgynevezett hulladéksavat, körülményes módon kell alkatrészeire bontani, anélkül, hogy abból a koncentrált savakat vissza lehetne nyerni. A robbantószergyáraknak tehát mindkét savból új mennyiségeket kell beszerezniük s a hulladéksavat aránylag csekély értékű hulladékanyag gyanánt kell eladniok, mely hátrány jelen eljárással megszüntethető. Jelen eljárásnak különben még egy további, gyakorlatilag igen értékes előnye is van, mely abban áll, hogy ez esetben jóval csekélyebb áramfogyasztással lehet dolgozni, mint midőn tiszta salétromsavat kell koncentrálni. A regenerálandó hulladéksav ugyanis a katódáknál képződő nitrogénoxidokat épp oly gyorsan és erélyesen oldja föl, mint a tiszta salétromsav, amellett pedig kénsavtartalma folytán jóval nagyobb vezetőképességgel bír úgy, hogy a folyadék ellenállása s ennek következtében az áramfogyasztás sokkal csekélyebb, mint tiszta salétromsav esetében volna.