40197. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tartályokban lévő élőhalak, rákok és egyéb kopoltyúsok szállítására

- 6 -együtt az (54) szelepen át a szabadba távoznak. A 8. és 9. ábrán föltüntetett foganatosítási alakok megmutatják, hogy mily módon regenerálható a tartályban maradó víz folyós oxygén vagy levegő útján. A 8. ábra szerint az (1) víztartály a célszerűen fából készült külső (55) köpenybe oly módon van behelyezve, hogy a kettő között célszerűen jéggel töltött köz marad. Az (1) tartályt az (56) födő födi be, melyen az (57) biztonsági szelep és a vízzárral ellátott (58) kibocsátó cső rendeztetnek el. A folyós oxygén fölvételére az (59) edény szolgál, mely a melegszigetelő (60) anyaggal vétetik körül és a bádogból készült, a (62) födő által befödött (61) edénybe helyeztetik. A (62) födőből nyúlik ki a (63) cső, mely fölül légmentesen elzáratik. A (63) csőhöz csatlakozik a (64) csőcsonk, ehhez pedig a (65) cső. mely az (1) tartály fenekén levő lyukasztott (66) kígyócsőhöz vezet. A gáznak az (59) edényben való elpárologtatósához szükséges meleg az (1) tartályból levő vízből vétetik, a gáz a (63, 64, 65, 66) csöveken át a vízbe lép és ebben fölemelkedik, a kilélekzett levegő az (58) kibocsátócsövön át távozik. A 9. ábrán bemutatott kiviteli alak a 8. ábrán bemutatottól annyiban különbözik, hogy a (61) bádogedény az (59) gáztartálylyal együtt az (1) tartály és az (55) köpeny között levő gyűrűs térben helyeztetik el. A víz renegálásánál azon jelenség mutatkozik, hogy a halak lélekzése folytán a vízbe jutó szénsav csak nehezen távolítható el elegendő mértékben és hogy a szénsavnak csak viszonylagosan csekély része távozik könnyen a keresztülmenő regeneráló gázokkal. Ezen jelenséget a szénsav polykarbonátjainak a vízben levő szabad vagy szénsavhoz kötött bázisokkal (mész magnézia stb.) való képződése magyarázza. Hogy ily esetekben a szénsav elegendő mértékű gyors eltávolításáról gondoskodjunk, a találmány további foganatosítási alakja szerint bizonyos, kiszámított mennyiségű savat, pl. kén- vagy sósavat vezetünk a vízbe, minek folytán az abban levő karbonátok, pl. szénsavas mész vagy szénsavas magnózia szulfátokká vagy kloridekkó alakíttatnak át és az egész szénsav fölszabadul. Az így fölszabadult szénsav könnyen eltávolítható és az új, pl. a halak lélekzése által keletkező szénsav, minthogy polykarbonátokat már nem képezhet, szintén csak mint szabad szénsav lehet jelen és szintén könnyen távolítható el. Ameddig bázisokat, illetve karbonátokat tartalmazó friss víz nem vezettetik be, az egyszer alkalmazott savak hatása megmarad. A kénsav vagy sósav a vízhez, annak bármikor meghatározható karbonáttartalmának megfelelő mennyiségben kevertetik. Ezen mennyiség oly csekély, hogy a sav még kötetlen állapotban sem veszélyeteti a halak életét. A keletkező szulfátok, kloridok stb. még kevésbé veszélyesek, mert ily sókat hasonló mennyiségben a természetes víz is tartalmaz. Nem szükséges tehát ezen szulfátokat vagy kloridokat a vízből eltávolítani. Általánosságban a savakat a vízhez az állatok behelyezése előtt célszerű hozzáadni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás élő víziállatokat (halakat, rákokat és egyéb kopoltyúsokat) tartalmazó víznek tartályokban való regenerálására, azáltal jelemezve, hogy a vízből a szénsav elvonatik, a vízbe pedig oxygén az. által vezettetik be, hogy a lélekzésre szolgáló levegő körfolyamatot végez, miközben szénsavat abszorbeáló készüléken, egy oxygénforráson és a tartály vizén folytonosan átáramlik. 2. Eljárás víziállatokat (halakat, rákokat és egyéb kopoltyúsokat) tartalmazó víznek tartályokban való regenerálására, azáltal jellemezve, hogy a vízből a szénsav elvonatik és a vízhez oxygén vezettetik oly módon, hogy a víz a tartályon kívül végzett körfolyamat közben öntözőberendezésen ömlik át, mely a lélekzésre szolgáló levegőnek szénsav abszorpciókészüléket ós oxygénforrást tartalmazó körfolyamatába van beiktatva. 3. Eljárás víziállatokat (halakat, rákokat ós egyéb kopoltyúsokat) tartalmazó vízadg