40196. lajstromszámú szabadalom • Fűtő izzótest

Megjeleni 1ÍÍ07. évi október lió 31 -én. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 40196. szám. II/h. OSZTÁLY. Fűtó' izzótest. DELAGE MARCEL MÉRNÖK ÉS VEGYÉSZ PÁRISBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1907 március hó 23-ika. Jelen találmány tárgya egy ízzótest, mely pl. gázokkal vagy gáznemű állapotba hozott folyadékokkal való fűtésre használtatik, Alakja egy hengeres vagy kúpalakú hüvely és egészen az Auer-féle ízzótestek mintájára alkalmazandó, kékes lángú égők fölött. A láng ezen ízzótestet vörös izzásig fölhevíti s ezen állapot elérésével érvényesülni kezd annak hősugárzó hatása. Tetszőleges számú ilyen ízzótestekkel ellátott lángok gázfűtőberendezéssé egyesíthetők. Az ízzótest előállítása a következőképpen történik: Egy azbeszt rostból olyan kötőgépen, amilyenek az Auer-féle ízzótestek készítésénél alkalmaztatnak, egy hüvelyt kötünk, melynek meglehetősen ritka szemei vannak, Ezt a hüvelyt aztán megfelelő hosszúságú darabokra vágva, az így nyert csőszerű részek fölső végébe egy hajlékony azbesztszálat húzunk be befűzés céljából. A szükséghez képest egy hajlékony azbesztből készült kengyel erősíthető meg az ízzótest fölső végén, míg az alsó szemek széjjelfoszlásának megakadályozása esetleg egy össze nem húzott azbesztszál segélyével történhetik. Az ízzótestnek a használatbavétel előtt kellő alakkal kell bírnia, mivel az alakját és nagyságát a tűzben többé nem j változtatja. ) Valamely égőnél, pl. melynek átmérője 18- 20 "%> s amely óránkint 100 liter gázt fogyaszt, célszerűen egy olyan ízzótestet alkalmazunk, melynek azbeszt rostjai oly finomak, hogy azokból egy 100 m. hosszú darab 50—60 grammot nyom. Ily módon olyan harisnyát nyerünk, melynek szemei a kiégetés után kellő nagyok s amely egy jól izzó fűtőtestet szolgáltat, mely a lángot nem homályosítja el. Ezen adatok csak példa kedvéért vannak fölhozva és a láng neme, alakja és hőmérsékletének megfelelőleg meglehetős tág határok között ingadozhatnak. Az azbeszt harisnya készíthető lap alakú szövetből is, mely hosszirányban összvarratik, de előnyösebb mindjárt csőalakban készíteni. A leírt módon előállított ízzótest szilárdabbá tétele céljából különböző, izzásra képes oxydok oldatai használhatók föl, különösen a nátrium vagy káliumszilikát vizes oldatai, vagy a magnézium, alumínium, cérium, berillium, thoriuin oldható sói (nitrátok, klórűrök, acetátok stb.), vagy pedig ezen testeknek különböző arányokban való vegyületei 15—30%-os koncentrált oldatban, mely koncentráció mértéke természetesen azon tulajdonságok szerint állapítandó meg, melyeket az ízzótestnek adni szándékázunk. Igen jó merevítő folyadékot kapunk pl., ha