40173. lajstromszámú szabadalom • Lendítőkerék frikciók sajtók számára

- á -nyomást, mely a lendítőkerék két része között föllépő súrlódás létesítéséhez szükséges, bizonyos magasságon állandóan megtartjuk vagy pedig nullától bizonyos értékig változtathatóvá tesszük. Már ezen magyarázatokból láthatjuk, hogy a bevezetésben kifejtett hátrányok miként szüntethetők meg a lendítőkerék ketté osztása által. Az üres lecsapás nem jár már azon hatással, hogy a gép egyes részeit a lendítőkerékben fölhalmozott teljes munkaképességnek megfelelő lökés veszi igénybe, mert ezen munkaképesség legnagyobbrészt a lendítőkerék két része között föllépő súrlódás emészti föl, ha az orsó üres lecsapás után a vele szilárdan összekötött résszel nyugalomba jön és a lendítőkerék másik része még egy darabig tovább forog. A másodsorban említett hátrányt azáltal szüntetjük meg, hogy a lendítőkerék kettéosztása folytán módunkban van, először a laza részt lengésbe hozni, vagyis ebben bizonyos munkaképességet fölhalmozni, mire azután azt az orsóval szilárdan összekötött résszel összekapcsolhatjuk és így a munkadarabba beszorult szerszámot könnyen fölszabadíthatjuk. Világos, hogy a lendítőkerék két részének oldható kapcsolása különböző módon foganatosítható és a mellékelt rajz négy különböző foganatosítási alakot tüntet föl. Az 1. ábra olyan lendítőkereket mutat, melynek csupán az a célja, hogy az üres lecsapásnál föllépő lökést csökentse; (a) a csavarorsó fölső vége, amelyre két (b) és (c) tárcsa, az utóbbi tengely irányában eltolhatóan van fölékelve. A (d) csavarok segélyével megfeszíthető (e) rúgók útján a (b) és (c) tárcsák egymáshoz szoríttatnak és ennélfogva (f) és (g) súrlódási fölületekkel a (h) lendítőkoszorú súrlódási fölületeire fekszenek ; a (h) lendítőkoszorú kerülete a szokásos módon bőrrel lehet bevonva, hogy azt a hajtótárcsával hajtassuk. A sajtolókölyü üres lecsapásánál az orsó és a (b) és (c) tárcsák rögtön megállanak, míg a (h) lendítőtömeg még egy darabig tovább forog és a benne fölhalmozott munkaképességet az (f) és (g) súrlódási fölületeken föllépő súrlódás emészti föl. A rúgófesztiltség alkalmas megválasztása útján elérhetjük, hogy a (h) lendítőtömegben fölhalmozott munkaképességnek csak igen csekély része érvényesül az ütközésnél. A tulajdonképeni munkalöket alatt, amikor egyrészt a (b) és (c) tárcsák és másrészt a (h) lendítőtömeg között viszonylagos eltolódásra való törekvés nincs, a (h) lendítőtömegnek átadott munkaképesség a csavarorsóra és ezáltal a szerszámra is teljesen átvitetik. A szerszám fölemelése hasonlóképen a csavarorsó ellenkező irányú forgása folytán történik, anélkül, hogy a lendítőkerék részei között viszonylagos eltolódás lépne föl, ha ezen lökethez túl nagy erőkifejtés nem szükséges. A 2. ábra ugyanezen az elven alapuló foganatosítási alakot tüntet föl és pedig itt a két (b) és (c) tárcsát hydraulikus vagy pneumatikus nyomás igyekszik egymástól eltávolítani, oly célból, hogy a (h) lendítőtömeg súrlódás útján kapcsoltassék. A (b) és (c) tárcsa között szűk, megfelelően tömített (i) tér van kiképezve, melyet nyomás alatt álló levegővel vagy folyadékkal töltünk meg, melynek nyomása a (k) csavar segélyével, mely az (1) csatorna révén az (i) térrel összeköttetésben áll, megfelelően szabályozható. Ezen foganatosítási alak alkalmas vezérmű alkalmazása révén a lendítőkerék részeinek önkényes kiiktatását és különböző erősségű bekapcsolását teszi lehetővé, amint az szükséges, ha a szerszám fölemeléséhez vagy erőkifejtéséhez szükséges. E célból ugyanis csak az (i) teret egy a munkás által működtetendő nyomásszabályozóval kell összekötni úgy, hogy a nyomás teljes megszűnésénél, a (b) és (c) tárcsák egymáshoz közelednek és a (h) lendítőtömeget fölszabadítják, mely azután magában a súrlódó tárcsa segélyével lengésbe hozható, mire nyomás alatt álló közeg bebocsátása következtében a (h) lendítőtömeg forgása közben a (b) és a (c) tárcsákkal és ezekkel együtt az orsóval való kapcsolás is bekövetkezik. Az orsóra ekkor a lendítőtömegben fölhalmozott összes munkaképesség vitetik át