40164. lajstromszámú szabadalom • Önműködő indítóberendezés egyenáramú elektromotorokhoz

- 2 -elektromotoros ellenereje nincs, a fegyverzetáramkörben az áramerősség a motor bekapcsolása után azonnal növekedik. Amint az áramerősség a motor indítása céljából szükséges értéket elérte, vagyis mikor az (E) relais (el) fegyverzetére ható mágneses erő az (F) emelőre ható (G) rúgó erejét legyőzheti, az (el) fegyverzetét az (E) relais a (G) rúgó hatása ellen meghúzza. Ennek következtében először is a (H) áramkör lekapcsolódik a (C) fegyverzetáramkörről úgy, hogy az egész áram az indító ellenállásokon kénytelen átfolyni. Ezenkívül az (F) emelő (fl) bütyke a (J) relais (il) fegyverzetének (i3) megnyújtására szorul, minek következtében ez el nem mozdulhat. Egyidejűleg az (e2, m3) kontaktusok is érintkezésbe jutnak egymással ós az indító relais (M) áramkörét zárják, a relais (il) fegyverzetét meghúzza, de kezdetben nem akkora erővel, hogy az (F) emelőfékező hatását legyőzhetné. Időközben a mótor forgásnak indult. A fordulatszám növekedésével nő a mótor elektromotoros ellenereje, egyúttal a fegyverzetáramkörben az áramerősség csökken, ennek megfelelően csökken az (E) maximáláramrelais húzó ereje és az (F) emelőfékező hatása, az (M) áramkör azonban az áramerősség csökkenése dacára zárva marad, mert az (e2) kontaktusdarab a föntebb jelzett módon valamennyire eltolódhatok, anélkül, hogy ennek következtében az (m2) kontaktusdarabbal az érintkezés megszűnnék. Az (el) fegyverzet eltolódása azonban itt gyakorlatilag véve zérussal egyenlő, mert amint a maximálrelais húzóereje a (G) rúgó ellenkező irányú húzóerejével egyenlővé lesz, az (fl) bütyök és az (i3) megnyújtás között a nyomás, illetve a súrlódás ugyancsak zérussá válik. Bizonyos súrlódásnál az (J) indító relais húzó ereje az (F) emelő fékhatását legyőzi, az (il) fegyverzet elmozdúl és az indító ellenállás első (Wl) szakaszát röviden zárja. Ennek következtében a (C) fegyverzetáramkörben az áramerősség azonnal nő. Ez a folyamat mindaddig ismétlődik, míg az összes ellenállásszakaszok röviden zárva nincsenek és a mótor normális fordulatszámát el nem érte. Minthogy ekkor az áramerősség az üzemi áramerősséggel egyenlő és újabb növekedése be nem következhetik, az (F) emelő által a (G) rúgó hatása alatt az (el) fegyverzetre gyakorolt nyomás a maximáláramrelais húzóerejét legyőzi, a fegyverzet (e3) áramzáródarabját a (h3, c3) kontaktusokkal hozza kapcsolatba, minek következtében a (H) áramkör a (C) fegyverzetáramkörrel jön összeköttetésbe. Egyúttal az indítórelais (M) áramköre is annak következtében, hogy az (e2) áramzáródarab az (m2) kontaktustól távolodik, megszakad és az (F) emelő (fl) bütyke az (il) fegyverzetről leemelkedik, a fegyverzet tehát az eredeti, a rajzon látható állásába esik le. Az áram útja most ugyanaz, mint ami közvetlenül a mótor bekapcsolása után volt. Eme föntebb leírt indító berendezésnek az az előnye, hogy az indító áramerősség tetszőleges nagyra választható és a (G) rúgó feszültségének változtatásával megváltoztatható. Ezenkívül az indító berendezés a mótor túlterhelését is meggátolja anélkül, hogy^ az ólombiztosítékok módjára túlterhelésnél az üzemet megszakítaná. Ugyanis amint a mótor túlterhelésénél az áramerősség nő, a maximáláramrelais újból működésbe jön és a mótor fegyverzete elé az indító ellenállásokat bekapcsolja. Egyidejűleg az indítórelais is bekapcsolódik. A túlterhelés megszűnte után a mótor fordulatszáma az ellenállások röviden zárása következtében önműködően ismét normálissá válik. Minthogy az indító relais az indítás megtörténte után az áramkörből kikapcsolódik és a maximáláramrelais ellenállása csak csekély,az indító berendezés áramfogyasztása is csekély, tehát az gazdasági szempontból is igen előnyös. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő indító berendezés, egyenáramú elektromotorokhoz, azáltal jellemezve, kogy a mótor (C) fegyverzet áramkörébe egy (E) maximáláramrelais van bekapcsolva, melynek (el) fegyverzete a mótor bekapcsolásánál a tulajdonképeni (J) indító relaist az (A) hálózathoz kapcsolja, az indító relais (il) fegyverzetét amaz