40155. lajstromszámú szabadalom • Javítások a gyufák előállítására szolgáló eljáráson

(körülbelül 120—150°) hőmérsékletre melegítjük. Emellett a kén a fába teljesen behatol. Ha továbbá ily módon kevés ként tartalmazó gyufaszálak állítandók elő, azon célból, hogy a kénnek a levegőn való elégésénél képződő kénes sav kevésbbé legyen kellemetlen, akkor a gyufaszálak végét nitrált szénhydrogéneknek, pl. dinitronaftolnak stearinnal vagy parafinnal, vagy petróleumnak kénnel való meleg keverékébe mártjuk, mimellett a nitrált szénhydrogének oxygént szabaddá tevő, illetve a lángot tápláló közegek gyanánt hatnak. A most említettekkel rokon anyagok, illetve keverékek is teljesen behatolnak a fába. Miután a gyufaszálak ennyire előkészítettek, azaz a lángot átvivő anyaggal telítettek a gyújtómassza a gyufaszálak végén vagy végének közelében alkalmazott hornyokba, furatokba stb. helyeztetik. A gyújtómassza szokásos összetétellel bírhat, azonban a célra az alábbi összetétel mutatkozott a legalkalmasabbnak, mely a különböző alkalmazási célnak megfelelően változtatható. 100 r. káliumklorát, esetleg 20 r. báriumkloráttal keverve, 20 r. enyv vagy más kötőanyag, 50 r. valamely a gyors és biztos gyújtást elősegítő anyag, 10 rész üvegpor ^s. festőanyag. Ezen anyagokat kellő j^^*vízzel összekeverjük, hogy a mártogatáshoz lw alkalmas pépet kapjunk. Az említett, az égést elősegítő anyag pl. 35 r. kénből, 25 r. cinkporból és 15 r. káliumbikromátból áll. Ezen alkatrészeket jól összekeverjük és addig melegítjük, míg a kén megolvad. A keveréket a kihűlés után porrá törjük, mire a kén finom szétosztása fotytán igen hatásos, a gyújtást elősegítő anyagot kapunk, mely mindennemű gyújtómasszánál alkalmazható. Az ily módon előállított gyufaszálak alig látható fejjel bírnak, foszformentesek és minden dörzsfölületen meggyuladnak. Ha azt akarjuk, hogy a fejek teljesen eltüntessenek és a kénnel való telítés is elkerültessék, akkor e célra számos kísérleteink alapján a gyufaszálak végét oly sóoldatokkal telítjük, melyek ellentétes polaritású anyagokat tartalmaznak. Ezen irányban már eddig is végeztek ugyan kísérleteket, azonban a kísérletek az alkalmazott káliumklorát azon tulajdonságain akadtak meg, mely szerint a káliumklorát a fának vizes oldatokban való telítésénél a fán jegec alakjában lecsapódik. Sok kísérlet után sikerült ezen hátrányt is elkerülnünk. E célra a kötegekbe vagy keretekbe foglalt gyufaszálakat célszerűen először melegítjük és azután a gyufaszálak végét oldatba mártjuk, mely oldható ólomsóból (nitrát. acetát stb.) és tetszés szerinti, azonban oldható klorátból áll. Az ólomsó, pl. ólomnitrát alkalmazásának célja főleg az, hogy az ólomnitrát oldásánál szabaddá levő nagy melegmennyiség (úgynevezett oldási meleg) arra használtassák föl, hogy az alkalmazott többi sók, pl. báriumkorát, az oldószer növelt hőmérséklete folytán nagyobb mennyiségben oldódjanak, miáltal az említett sók sokkal nagyobb mértékben rakódnak le a fában, mint az ólomsó alkalmazása nélkül. Hogy jobb lánghatást és egyidejűleg a légköri behatások ellen biztosabb védelmet érjünk el, a gyufaszálak impregnált és jól megszárított végét közvetlenül az előzetes itnpregnálás után, vagy tetszés szerinti idővel azután egy bevonattal látjuk el, mely célra a végeket egy második sóoldatba mártjuk, mely káliumklorát és kevés kötőanyag erősen hígított oldatából áll. A gyújtófejek többé vagy kevésbé teljes eltüntetésére szolgáló ezen eljárásnál is hornyok, furatok vagy hasonlók alkalmazhatók a gyufaszálak végében vagy végének közelében, azon célból, hogy a gyújtómaszsza behatolása megkönnyítessék. Ha a fönt leírt eljárás értelmében előállított, többé vagy kevésbé látható fejjel bíró gyufaszálak biztonsági gyufák gyanánt készítendők, akkor egy e célra alkalmas dörzsfölületről kell gondoskodni, melynek sokkal nagyobb gyújtóképességgel kell bírnia, mint a közönséges dörzsfölületeknek, mert a gyufaszálak csak kis fejjel bírnak, vagy egyáltalán nem bírnak fejjel.