40077. lajstromszámú szabadalom • Acetylénfejlesztő karbidadagolással

Megjelent 1907. évi október hó 19-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 40077. szám. II/d- OSZTÁLY. Acetilénfejlesztő karbidadagolással. BUCK JCTHANNES ASZTALOSMESTER ÉS THEM HERMANN BÁDOGOSMESTER DINGLINGENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1907 február hó 19 ike. A karbidadagolással működő, eddigi acetylenfejlesztök oly célzattal készültek, hogy nyers karbidnak használatát tegyék lehetővé és pedig oly módon, hogy az egymásra halmozott karpiddarabok a legalsó, gázfejlesztőréteg kivételével, melynek magasságáig ér a vízniveau-folyadékkal vagy nedvességgel vagy általán ne, vagy csak csekély mértékben érintkezzenek. Első sorban is tehát arra ügyeltek, hogy a karbiddarabok magának a karbidtartálynak a lecsapódott víztől nedves falaival ne érintkezzenek, azután meg arra, hogy a keletkező iszap gyorsan és akadálytalanul lehullhasson. Az egyik ily szerkezetnél pl. a fejleszlő hengerben a furattal ellátott nyers karbid darabok egy rudacskára vannak fölfűzve és a fölső karbiddarabok vízzel érintkező legalsó karbiddarabok elhasználásának mérvében csúsznak le a rúdon önsúlyuknál fogva. Itt azonban az a hátrány mutatkozott, hogy eliszapolás folytán a karbiddarabok furatai oly szűkké váltak, hogy a darabok lecsúszása megnehezíttetett. Ha azonban a furatok már eleve nagyobbra készítjük, akkor a vezetés mindenképpen előálló sarkok által befolyásoltatnék, azonfölül pedig a furat eliszapolása csak elodáztatnék és nem gátoltatnék meg. A többi szerkezeteknél is, melyeknél a karbiddarabok izolálni igyekeztek, oly hátrányok mutatkoztak, melyek gyakorlati alkalmazásukat kérdésessé tették. így pl. drótkosarakat alkalmaztak a karbiddarabok fölvételére, melyeken azonban a kisebb karbiddarabok áthullottak, amiért is ezen kosarakat szorosan egymás mellett elrendezett drótoktól kellett készíteni, ami azonban ismét az iszap lehullását gátolja meg. Az eliszapolás folytán aztán a karbiddaraboknak szabályos utánsiilyedése is elmarad, mivel a darabok egymáshoz tapadnak és a kosárban úgyszólván rögzíttetnek. Mindezek a körülmények ajánlatossá teszik, hogy nyers karbidnak használatától eltérjünk és hengeres vagy hasábalakú karbiddarabokat állítsunk elő, pl. alkalmas ragasztó szerrel kezelt karbidszemcséknek összenyomása által, mely darabok aztán minden igényt kielégítő vezetést engednek meg. Ily karbidtestek, amint könnyen belátható, már kerületüknek néhány pontját is megfogó, megfelelően elrendezett vezetékek által biztosan vezettetnek úgy, hogy a keletkező iszap is mindenkor szabadon, tehát gyorsan is lehullhat, minek folytán az után3ülyedés sincs meggátolva. Ha pedig az iszap folyton lehull, a karbidtestek át-