40066. lajstromszámú szabadalom • Primér elem

- 2 -ha esak a fémek elektrolytikus kezelésénél használt forgó anódákhoz nem akarunk folyamodni. Jelen találmány szerint a hydrogén és a pozitív elektróda közötti tartós érintkezést azzal akadályozzuk meg, hogy egyfelől a hydrogén számára nagy fölületet nyújtunk, másfelől pedig a likacsos szénnek vagy széntartalmú anyagoknak azon tulajdonságát használjuk föl, hogy a föliiletükön öszszesűrített gázokat elbocsátják, ha folyadékba meríttetnek. A pozitív ionokat kisérő hydrogén az elektromos áram hatása alatt a likacsos anoda belsejébe törekszik hatolni s mint kísérletek által kimutatható, be is nyomul. Ekkor azonban a likacsos szénnek vagy széntartalmú anyagoknak föntemlített tulajdonsága a belsejükbe hatolt gázokra vonatkozólag azonnal érvényesülni kezd s a gázok az elektróda fölső vége fölé űzetnek. Ennélfogva a likacsos szén vagy széntartalmú anyag valóságos csatornahálózat gyanánt szerepel, mely a rendkívüli apró hydrogénbuborékokat összegyűjti, egyesíti és így lehetővé teszi, hogy a buborékok, térfogatuk megnagyobbodása következtében legyőzhessék a tapadási erőket, melyek az elektrolyt fölszinére való szabad fölemelkedésüknek útját állták. A likacsos szénnek vagy széntartalmú anyagnak ezen mechanikai hatása tehát a polarizációt megakadályozza úgy, hogy az elem elektromotoros ereje állandó marad. A jelzett célra minden szén alkalmas, ha rendkívül likacsos és az elektromosságot jól vezeti, azonban, ami a találmánynak szintén egyik jellemző vonása, célszerű az anódát a következő módon készíteni: Először kellő mennyiségű szenet tartalmazó öntött vasból olyan alakú és nagyságú lemezt állítunk elő, amilyet a szerkesztendő elem pozitív elektródájának akarunk adni és azután ezen lemezt gyöngén savanyú folyadékba mártjuk, mely a lemezt nem rombolja szét teljesen. A szabad vas föloldása után szénből és szén-vasvegytiletből álló likacsos lemezt kapunk, mely rendkívül jól vezető, grafitszerű szénből és szén-vasvegyületből álló vázat alkot. Ezen váz vagy szilárd háló a megolvadt vas által föloldott fölös szén eredménye s rendkívül finoman elosztott szénszemcséket tartalmaz, melyek a szabad vasnak a használt savban való föloldódása következtében maradtak vissza. Ily módon az alkalmazott vasöntvény minősége szerint nagymérvű likacsosságot lehet elérni 8 könnyen belátható, hogy a fönti készítési mód olyan lemezt eredményez, melyben az üregek folytonos csatornákat képeznek, melyek a pozitív ionok által magukkal vitt hydrogén könnyű eltávozását még a lemez belsejéből is lehetővé teszik. Az ilyen lemezek rendkívül nagy kihasználható fölülettel bírnak, mellyel összehasonlítva a közönséges lemezeknek külső hornyoláa vagy barázdálás útján megnagyobbított fölülete számba sem jöhet. A találmány további lényegét a negatív lemez alakítása képezi. Ezen lemezt a találmány szerint nem vezető és az elektrolyt által meg nem támadható anyagból, pl. fából, parafinált vagy olajozott rostos cementből, kaucsukból, ebonitból stb. készítjük és hornyokkal vagy barázdákkal látjuk el, melyek az elektrolyt által megtámadható fém fölvételére szolgálnak. A lemezen alkalmazandó barázdák száma a pozitív lemez hatásosan kihasználható fölíiletének nagyságával lesz arányos és amellett az elem rendeltetésétől is függ. A barázdák számának és kiterjedésének mindenesetre olyannak kell lennie, hogy az elektrolyt által megtámadott fém fölületéről ne induljon ki az időegység alatt több, hydrogéntől kisért pozitív ion, mint amennyit a pozitív elektróda ki tud küszöbölni. Ennélfogva a barázdák száma és terjedelme, ha az elem állandó jellegét fönn akarjuk tartani, a pozitív elektróda előállítására használt vasöntvény minőségétől és a belőle kapott likacsos szén vagy széntartalmú lemez minőségétől fog függni. A likacsos szén vagy széntartalmú lemez azonkívül még tetszőlegesen elrendezett függélyes vagy lejtős csatornákkal is ellátható, melyek a gázokat a lemezben össze-