40060. lajstromszámú szabadalom • Eljárás márványnak teljes tömegében való megfestésére

Megjelent 1907. évi október hó 19-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL. SZABADALMI LEIRAS 40060. szám. XII/f. OSZTÁLY. Eljárás márványnak teljes tömegében való megfestésére. MARMIFERA LIGURE CÉG GENOVÁBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1907 február hó 11-ike. A márványnak régen ösmert festése eddig még iparilag nem terjedhetett el, mivel rendkívül nehéz volt a festéknek a márvány tömegébe való tökéletes behatolását elérni. Ösmeretes, hogy a fehér márvány, melyet a színezett márvány előállítására használnak, kristályos test, miért is a részecskéi nem illeszkednek szorosan egymáshoz úgy, hogy az egész tömeg az intrakrisztallinikus terek által képezett hajszálcsövecskékkel van áthatva. Különböző módszerekhez folyamodtak, hogy ezen hajszálcsöves tereket festékkel kitöltsék, mely módszerek azonban nem értek célt, mivel nem tudták, hogy a festékoldat miként viselkedik a márvánnyal szemben. A máryányfestésnél úgy jártak el, mint a selyemfestésnél, amidőn fontosnak tartották, hogy oly festéket nyerjenek, mely tartósan alkalmazható a megfestendő testen, tekintet nélkül arra, hogy ezen oldat alkalmas volt-e a márvány belsejébe való behatolásra vagy sem. Ahelyett, hogy magának az oldatnak adták volna meg a képességet, hogy a márványba behatolhasson, külső mechanikai eszközök segélyével igyekeztek az oldat behatolásával szemben kifejtett ellenállást legyőzni, pl. vákuum és külső nyomás alkalmazásával. Habár a márvány festőoldatokkal könnyen átitatható testnek látszik, éppen a teljes tömegben való megfestéssel szemben nagy nehézségeket nyújt, mert ha a márványt képező anyag és a festőanyag között kötőanyag nincsen, úgy a festést a légköri befolyások könnyen megváltoztatják. Hogy a márványnak tartós színezését érjük el, a festéket amennyire csak lehet, vegyi affinitás útján kell a márványhoz kötnünk, amiből szükségessé válik, hogy a festőanyagot magában a márvány belsejében képződtessük, hogy a márvány maga is hozzájáruljon a reakció végbemeneteléhez. Mivel a márvány megfestésénél különböző, egymásután ható sóoldatokat kell alkalmaznunk, a festés annyiban jár nehézséggel, hogy az első sóoldat az említett kapilláris tereken való átömlésénél kevéB ellenállást talál, ellenben a következő oldatoknál, melyek számára a likacsok már az első itatás maradványaival részben ki vannak töltve, az átömlési ellenállás már sokkal nagyobb úgy, hogy a következő itatások már nem hatolnak tökéletesen a márvány tömegének belsejébe. A márványt, akár megmunkált, akár fürészelt vagy nyers tömbökben vesszük, likacsos falnak tekintjük, melynek intrakrisztal-