40050. lajstromszámú szabadalom • Öltésképző szerkezet varrógépek számára
szál ösBzekuszálása, megsértése vagy szakadása elkerültetik. A hurokképző hátrésze az öltésképzés elősegítésére a (24) hurokvisszatartó karokkal vagy ujjakkal van ellátva ; melyek mindegyike egy-egy hurokképző kampó elé van helyezve; a (24) karok főrészének iránya párhuzamos a hurokképző kerületével és a kampók irányával azonos. Ezen visszatartó ujjak mindegyike szögben van meghajlítva és a hurokképző föliiletétől egy kevéssé elágazik úgy, hogy a hurok számára szabad utat enged, miáltal elkerüljük, hogy a szál visszatartassék akkor, ha annak a karral való szabad lecsúszása kívánatos; a visszatartó kar szabad vége rézsútosan van levágva vagy csúcsban végződik úgy, hogy a kellő időben a hurkot könnyen elbocsátja. A 3. ábrán látható kiviteli alaknál a hurokképzőt hajtó (7) karok vannak ellátva a (25) hurokvisszatartókkal, melyek mindegyike a hurokképző egyik oldalán a hajtóujj szomszédságában van elrendezve és a hajtóujjal párhuzamosan nyúlik ki, szabad végén pedig meg van hajlítva, miáltal a (26) kampó képeztetik. Ha ezen hurokvisszatartók a hajtóemelőkön vannak elrendezve, oly irányban terjednek, hogy, ha a hajtóujjak a horokképző hátrészén elrendezett (22) mélyedésekbe nyúlnak, a (26) kampós vég majdnem egészen a hurokképző hátán fekszik és a hurokfogó hátrészének alakjában teljesen hozzásimul, a hurokvisszatartó kampó csúcsa a hurokképző kampós bemélyedése mellett fekszik oly helyzetben, mint a hurokvisszatartó (24) újj helyzete, amidőn az a hurokképző testén van elrendezve. Természetes, hogy ha az ujjak visszalépnek és a hurokképzőt elbocsátják, ahurokvisszatartók szintén visszahúzatnak a 3. ábrán látható helyzetbe, ez azonban oly időpontban történik, amidőn a hurok a visszatartó által kihúzott és a hajtóujjnak szabadon kell adni a hurokkészítőt, hogy az új, következő hurok a hurokképző körül haladhasson. A 7—11. ábrák kapcsán a jelen találmánybeli hurokképző, mely a leírt hurokvisszatartó karokkal van ellátva, könnyen megérthető. Ezen ábrákban a munkadarab (27)-el, a már elkészült öltések (28)-al jelöltettek; a nyíl a munkadarab vezetésének irányát jelzi. Tegyük föl, hogy a szerkezeti részek egynéhány öltés képzése és elkészülte után a 7. ábrán látható helyzetbe jutottak, a tű alsó végállását elérte, visszafelé haladt és az (a) kampó által megfogott hurkot képezte és azt a 7. ábrán látható helyzetbe hozta, míg az előző hurok, mely az előző kampó által képeztetett, fölfelé húzatott és egy öltés létesült, mialatt az (a) kampó a következő hurkot lefelé húzta. A következő negyed fordulat alatt az (a) kampó a hurkot a 8. ábrán látható helyzetbe hozza, míg a tű fölső végállását foglalja el és a következő lefelé haladás első szakaszában levőnek tekinthető; eközben a tolószerkezet a munkadarab egy öltés távolságának megfelelően előre tolta és a munkadarabot a tű pontos behatolása céljából szabadon bocsátotta, A következő negyedfordulat alatt a hurok a tű lefelé mozgása által lényegesen visszahúzatik, mert a tű a szál bizonyos részét elvonja a huroktól, ami a 9. ábra kapcsán könnyen megérthető. Ezen helyzetben az (a) kampó által körülvitt hurok a (24) visszatartó ujj nélkül a hurokképző kerületéről lecsúszna, azonban a (24) ujj alá kerülve, általa a 9. ábrán föltüntetett helyzetben fogva tartatik, ami által a szál lecsúszása és ezáltal a szál összekuszálódása és az előző öltés meglazulása elkerültetik. Ezen ábra szerint a tű alsó végállását foglalja el és visszafelé halad, miáltal a következő hurok képzését idézi elő, mely a (b) kampó által tartatik fogva. A hurokképző újabb negyedfordulatot végez, mialatt az (a) kampó a 10. ábrán föltüntetett helyzetbe kerül, az általa képezett hurok a (24) visszaatrtó ujj alól kicsúszik és a következő hurok keresztül halad rajta és a 7. ábrának megfelelő helyzetbe húzatik, mimellett a (b) kampóba akasztott hurok az (a) kampó alul fölszabadult hurkot meghúzza és ily módon teljesen kihúzza és elvégzi az öltést. A hurokképző folytatja forgását és a részek újból