40048. lajstromszámú szabadalom • Építőkő

2 -hogy a kő hossz- és keresztmetszetét határoló vonalak körívből állanak. A domború vonalak fokozatosan homorú vonalakba mennek át úgy, hogy a kő függélyes metszete is minden helyen egyenletes vastagsággal bír. A kő sarkait ellenben félgolyók negyedei képezik, és pedig kiugrások vagy mélyítések alakjában. A 7. ábra az egyes köveknek egy fal előállítása alkalmával való elhelyezési módját mutatja. A legalsó réteg előállítása céljából sima alapfölülettel bíró (a2) talp- vagy alapkövek alkalmaztatnak, melyekre azután a hossz- és keresztirányban az (a) kövekből álló többi rétegek helyeztetnek és pedig oly módon, hogy egy alsó réteg illesztési helyeit a fölső réteg köveinek közepe befödi. A gyakorlatban a mélyítések célszerűen a pontos elméleti sugárnál valamivel nagyobb sugárral készíttetnek, azon célból, hogy a közbehelyezendő kötőanyag fölvételére kellő tér képeztessék és hogy másrészt lehetővé tótessék, miszerint egy kőrétegnek az egyenestől bizonyos eltérést, azaz nagy sugarú görbületet adhassunk. Világos, hogy a kövek különleges kiképezése folytán úgy az egyes rétegek kövei, mint a rétegek egymás között is tökéletesen összeköthetők, mimellett az ismert kőalakok összes hátrányai elkerültetnek, amennyiben lényeges toldat- vagy illesztőrészek nem törhetnek le. A kövek célszerűen (d) hosszcsatornák-Kal is bírhatnak, azaz üreges kövek gyanánt lehetnek kiképezve, miáltal súly- és anyagmegtakarítást érünk el, anélkül, hogy azáltal az egyes kövek szilárdsága és ellenállóképessége csökkentetnék. A 8. ábra a fönt leírt köveknek közönséges (e) kettős T-vasak között fekvő padlók, födémek, ívszerkezetek előállítására való alkalmazását mutatja. A kövek beépítése (e2, e3) építési állvány, deszkák vagj>tartók segélyével történik, melyek az (e) tartók alatt erősíttetnek meg. Először az egyik tartóba egy lapos alapfölülettel bíró hoszszában állított (a) követ helyezünk be, mire ugyanily helyzetben a többi (a) köveket sorakoztatjuk az (a3) kőhöz. Emellett az utolsó építőkő vagy építőkövek és a második kettős T-vas között (e) köz marad szabadon, melyet megkeményedő (e) kötőanyaggal töltünk ki úgy, hogy a kötőanyag megkeményedése után biztos és erős áthidalást kapunk, mely tűzbiztos építkezéseknél úgy padozat, mint födém gyanánt is alkalmazható. A 9—12. ábrákban a kő egy másik kiviteli alakja van föltüntetve és a 13. ábra a kőnek egy vasoszlop burkolásához való alkalmazási módját mutatja. Az (f) kő ugyanazon alakkal és méretekkel bír, mint az 1 — 8. ábrákban föltüntetett kő. Az (f) kő fölső és alsó oldalán, egymással váltakozó (g) kiugrások és (h) mélyítések haránt- és hosszsoraival van ellátva. Ugy a kiugrások mint a mélyítések csonka gúlák alakjával bírnak. Az összes határolóvonalak, illetve határolófölületek egyenesek és a kiugrások határolófölületei ugyanoly nagyok és ugyanazon hajlással bírnak, mint a mélyítések határolófölületei, mimellett a keskeny oldalak kifelé keskenyednek. A 13. ábra értelmében a kettős T-vasakból előállított vasoszlop egy a 9 — 12. ábrabeli kivitellel bíró kövekből összeállított falazattal van körülvéve, azonban természetes, hogy e célra az első kiviteli alak értelmében készült kövek is alkalmazhatók. Az (f) építőkövek célszerűen az (a) kövek (d) csatornáihoz hasonló (j) üregekkel vagy csatornákkal láthatók el, azonban teljesen tömörre is készíthetők. A fönt leírt építőkő számos oly esetben is előnyösen alkalmazható, melyekben a közönséges építőkövek alkalmazása nem célszerű és a találmány tárgyát képező kövekből különösen biztos és tartós födém-, padló- vagy lapos ívszerkezetek állíthatók elő könnyen és gyorsan, mimellett nem kell attól tartani, hogy a kövek a padló rázkódtatásainál vagy esetleges sülyedésénél szétesnek, ami a közönséges köveknél elmaradhatatlan. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Építőkő, jellemezve azáltal, hogy a fölső ós alsó oldala a hossz- ós keresztirány-