40021. lajstromszámú szabadalom • Területmérő gép

nak. A tapintóemelőknek másik, fölfelé nyúló karjai egy-egy (10) fogasrúdhoz támaszkodnak és ezeket az egész hosszán fogazott (11) henger felé szorítják, ha a tapintóemelők fölemeltetnek. A (11) henger az (1) állványban szilárdan van ágyazva és a (2) hengertől nyeri megfelelő közlőmű segélyével forgását. A (10) fogasrudak fölső végeiken (12) kiugrásokkal vannak ellátva, melyekkel olyankor, amidőn a gép nincsen használatban, a (13) vezetősínen nyugszanak. Mindegyik (10) fogasrúd fölső fogazott részével a (14) kilincsek kapcsolódnak, melyek a (15) húzorúd segélyével forgatható (16) tengelyre bizonyos holt játékkal vannak ékelve és arra szolgálnak, hogy minden egyes fogasrudat tetszőleges pillanatban elért, magasságában rögzítsék. Mindegyik (10) fogasrúddal egy-egy (17) rúd van csuklósan összekötve, mely rudak fölülről lazán függenek a folyadékkal telt (18) edénybe, melynek falai egészen közel állanak a (17) rudakhoz. A (17) rudak tehát nem állanak nyomás alatt. A (18) edénnyel a (19) hengeres edény áll közvetlen összeköttetésben, melyben a (20) fogasrúddal ellátott (21) úszó van elrendezve és amelynek fölső végében a (20) fogasrúddal kapcsolódó (22) fogaskereket hordó tengely van ágyazva, amelyre a (23) mutató van erősítve. A (20) fogasrúd az (1) állvány (24) vezetékében és a (21) úszó által a (19) edényben van függélyesen vezetve. A mérés eredményét a körskálával ellátott (25) számlapon olvashatjuk le négyzetlábakban vagy négyzetméterekben. Ha a gépet nem használjuk és ha az összes (14) kilincs ki van emelve, úgy a (9) tapintóemelőknek alsó tapintó végei az alsó (3) henger hornyaiba nyúlnak, míg fölső végeik a (10) fogasrudaktól el vannak távolodva. Ennélfogva a fogasrudak nem kapcsolódnak a (11) fogashengerrel és legalsó helyzetükben vannak, amidőn a (17) merülőrudak a legmélyebb, a (21) úszó pedig legmagasabb állását foglalja el a (18), ill. (19) edényben, a (23) mutató pedig a számlap (0) pontján áll (1. ábra). Ha tetszőleges nagyságú szabálytalan görbe által határolt bőrdarab területét akarjuk megmérni, a két (2) és (3) szállítóhengert forgásba hozzuk és a bőrdarabot közéjük toljuk és így közöttük átb-ccsátjuk. Amint a bőrdarab a mozgási pályájában fekvő (9) tapintóemelőkkel érintkező sbe jut, ezeknek alsó, vagyis tapintókarjait ;a bőr fölemeli, miáltal a (9) tapintóemelők elforgattatnak és ezeknek fölső karjai a megfelelő (10) rudakat a (11) fogashengerrel kapcsolatba hozzák, mely a (10) fcgasrudakat fölemeli. Mialatt a bőrdarab a (2 3) hengerek között keresztülhalad, a (9) karok által egyenlő szélességű sávokra osztatik, melyek azonban keskenyebbek, mint a mérőgörgőkkel való mérésnél. A fogasrudak fölfelé való mozgatása addig tart, amíg a hozzátartozó tapintóemelők a bőrdarabon csúsznak. A fogasrudak emelkedési magassága tehát arányos a megfelelő tapintóemelő alatt elhaladt bőrsáv hosszával. Amily mértékben emeltetnek a bekap: csolt (10) fogasrudak, ép oly mértékben I emeltetnek ki a velük összekötött (17) merülőrudak a (18) edényből és ennek megfelelő mértékben fog sülyedni a folyadék fölszine a (19) edényben, ezzel együtt pedig a (21) úszó is. Amint az egyik vagy másik (9) tapintóemelő a bőrről lecsúszik és ismét nyugalmi állásába tér vissza, vagyis a (3) henger megfelelő hornyába esik, úgy ezen tapintóemelő (10) fogasrúdja is kikapcsolódik a (11) hengerből. A (14) kilincs azonban az illető fogasrudat elért magasságában megtartja és ezzel együtt a vele összekötött (17) rudat is. Ha tehát a bőrdarab szélén öblöket tartalmaz, úgy a megfelelő tapintóemelők váltakozva emeltetnek és leesnek és (10) fogasrudakat szakaszosan emelik. Ha a bőrdarab a (2 3) hengereket elhagyta, úgy az egyes (10) fogasrudak, ill. (17) merülőrudak az alattuk elfutott bőrsávok hossza szerint különféle magasságokban állanak. Minél több tapintóemelőt érintett a bőrdarab és minél hosszabbak