39990. lajstromszámú szabadalom • Vasbeton burkolat

Eme talál mán}' tárgyának egy foganato­­sítási alakja a csatolt rajzon látható, hol az 1. ábra sematikusan a találmány alap­elvét tünteti föl, a 2. ábra függélyes keresztmetszetben a burkolat egy alkalmazási módját mutatja be, a 3. ábra a megfelelő föliilnézet, a 4. ábra metszet a 3. ábra A—A vonala szerint, az 5. ábra egy lépcsőzetes lemezt mutat, a 6-—9. ábra axonometrikus képben a leme­zeknek és a keretnek előállítását mutatja be az előállítás különböző fázisaiban. Mint az az 1. ábrán látható, a burkola­tom főrészei: t. a vasbetonból készült (a) lemezek, me­lyek hossza vízszintes irányban mérve körül­ijeiül l'SO m., a rézsű esésvonalában mérve pedig mintegy 2'40 m. 2. egy monolith (b) vasbetonkeret, mely a talajhoz igen jól van lehorgonyozva és több, az egyes lemezeknek megfelelő nagy­ságú rekeszre van osztva, eme rekeszek mindegyikének oldalfala alá van metszve és a kiugró széle a lemezek kerülete fölé nyúlik. Az (a) lemezek és a (b) keretnek vasbe­tétje — ha a keretnél ily betétet alkalma­zunk — legelőnyösebben drótszövet lehet, de lehet más rendszerű betétet is alkal­mazni. Az egyes lemezeket oly módon fektetjük egymás mellé, hogy közöttük bizonyos köz maradjon szabadon (8. ábra), mely a (b) keretet alkotó gerendák vastagságával egyenlő szélességű. Néha a rézsű legnagyobb esésének vo­nala oly hosszú, hogy a rézsű talpától an­nak koronájáig több egymást követő lemezt kell elhelj’ezni, ekkor az egymás fölött fekvő lemezsorok között is hagyunk héza­got, melynek szélessége előnyösen a (b) keret vízszintes gerendáinak szélességével egyenlő. A (b) keretet alkotó gerendák vasbetétje az (a) lemezek vasbetétjeitől teljesen füg­getlenek, ezenkívül a keret gerendáit is oly módon készítjük — ha azokat a lemezek fölött betonozzuk — hogy a keret anyaga a lemezek anyagától teljesen független le­gyen, pld. a betonlemezek fölületén, ott, hol azokra a keret ráfekszik olajréteget lé­tesítünk, mely az (a) lemezek és a (b) keret között vékony, szemmel nem látható, hanem a lemez és a keret között az összefüggést megszakító és az egyes lemezeknek bizo­nyos elmozdulást engedő (c) hézag létesül (1. ábra). A (b) keret tehát a hézagokat lefödi és meggátolja, hogy a lemezek közé víz szi­várogjon be, a lemezeket a kellő helyzetben rögzíti, de ennek dacára bizonyos elmozdu­lást enged azoknak. Mikor a burkolandó rézsű hajlásszöge 45°-nál nagyobb, vagy mikor a talajviszo­nyok megkövetelik, az (a) lemezeket és a (b) keretet legelőnyösebben vasbetonból ké­szült csövekek segélyével rögzíthetjük, me­lyek a burkolat megcsúszását meggátolják. Az (a) lemezek fölülete nem sík, hanem lépcsőszerű kiugrásokkal van ellátva, melyek síkja a talaj vízszintes vonalain megy át (1. a 2., 3., 4. és 5. ábrát). Ennek az elrendezésnek az a célja, hogy a hullám átcsapódása hosszát kisebbítse, a becsapódó hullámot megtörje úgy, hogy a hullámtaréj sebessége a különböző lépcső­fokokba való ütközésénél fokozatosan kiseb­­bedjék, viszont a visszavert hullám a majd­nem vízszintes lépcsőfokokon nagyobb gyor­sulásra szert ne tegyeü, tehát a betont ki­sebb mértékben koptassa, ezenkívül lehe­tővé tegye, hogy a betonburkolaton mosza­­tok és kagylók telepedjenek le, melyek a burkolatot ugyancsak védik. Ezenkívül a lépcsőszerű kiugrások lehetővé teszik a töl­tésen való közlekedést tekintet nélkül a rézsű hajlásszögére. A találmány tárgyát képező burkolat elő­állítására egy különleges, fából készült forma szolgál, mely a lemezek, különösen a nem síkfölületű lemezek előállítását nagyon meg­könnyíti. Ez a forma a 6. és 7. ábra szerint lénye­gében véve két (d) és (e) gerendából áll, melyek fölső fölülete lépcsőszerűen van ki­nyomd*

Next

/
Thumbnails
Contents