39964. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vulkanizált lábbeliek előállítására
fölső szélei kissé rézsútosan vannak levágva, úgy hogy a talp szélei körül (b c) hézagok maradnak. Azon gumi, mely a fölsőrész ösz' szenyomása alkalmával ezen hézagokba szoríttatik (vagy, mint föntebb le volt írva, a cipő készítése alkalmával oda helyeztetik), a fölsőrészt a talp szélei körül megvastagítja, amint ezt a 3—6. ábrák föltüntetik. Ha most a mintát a vulkanizáláshoz szükséges hőfokra hevítjük, akkor a fölsőrész vulkanizálatlan gumianyaga, mihelyt a hő hatni kezd reá, majdnem rögtonösen annyira meglágyul, hogy a nagyobb nyomásnak kitett helyekről a kisebb nyomást szenvedő helyek felé, vagyis a talp szélei köré és mögé törekszik úgy, hogy a minta minden üregét kitölti. Magától értetődik, hogy a 11., 12. és 13. ábrák csupán vázlatos rajzokat mutatnak és hogy a (b c) hézagot, valamint a minta belső falai és a cipő közötti terek az ábrázolás érthetőbbé tétele végett aránytalanul nagyokra vannak véve. Ahelyett, hogy a (11. ábrán) föltüntetett kezdőhelyzetből indulnánk ki, a minta valamennyi részét egyszerre is összetolhatjuk, ámbár az előbbi eljárás előnyösebb. Ez annyit jelent, hogy (mint a 13. ábra mutatja) az (A) kaptát és cipőt a végleges vulkauizálási helyzetben tartjuk, mialatt a minta (B) és (C) oldalrészeit és (D) talprészét egyidejűleg egymáshoz szorítjuk. Ez esetben, hogy a bélésen a minta (B) és (C) oldalrészei között ránc ne képződhessék, arról kell gondoskodnunk, hogy a minta (B) és (C) oldalrészeinek végleges összeilleszkedése oly (d) vonal mentén menjen végbe, melytől kezdve a fölsőrész görbülete mindkét oldalon elég meredek úgy, hogy a minta részei azon időtől kezdve, midőn a fölsőrész főiül été vei érintkezésbe jönnek, azon időig, midőn egymáshoz nyomódnak, csak igen csekély dlmozdulást végezzenek s ennek folytán a bélés csak igen kis 'mértékben törekedjék a kapta fölületén a (d) vonal felé csúszni. Az elcsúszásra való hajlandóság akkor is csökken, ha a bélés a leírt módon előzőleg részlegesen vulkanizál tatott. A (11. és 12. ábrán) látható minta segélyével előállított cipőnél a fölsőrész és annak a (d) és (c) hézagokban létrehozott vastagításai a talp széleit átfödik úgy, hogy a fölsőrész a valóságban a földig ér, vagy más szavakkal, a fölsőrész anyaga a talp szélei köré és alá nyúl, ami igen előnyös, mivel ily módon a fölsőrész és a talp összefoglaJási helyén erős kapcsolat létesül, mely a cipő használata közben nem válik szét és nem enged, másfelől pedig a talp széleit tartóssakká teszi. Ha a fölsőrész anyag a talp alá terjed, akkor a cipő csúszását is megakadályozza s a talp közepét a kopástól megóvja. Ha ellenben azt akarjuk, hogy a fölsőrész csak a talp fölső lapjáig terjedjen, akkor a mintát úgy szerkesztjük, hogy a minta részei végső helyzetükben a 13. ábrán vázlatosan föltüntetett alakot adják. A minta talprészébe ekkor egy (e) mélyedés van vágva, mely a cipő talpának fölvételére szolgál s oldalirányban a (b c) hézagok külső széléig terjed. Ha a lábbeli talpa vagy sarka egynél több rétegből vagy lapból van készítve, mint pl. csizmáknál szokásos (14. ábra), akkor a fölsőrész anyagával a talpnak és a saroknak egész alsó fölületét beborítjuk úgy, hogy a fölsőrész a sarok és talp összes toldatdarabjait elfödi. Szabadalmi igények. 1. Eljárás vulkanizált lábbelik előállítására, jellemezve azáltal, hogy a merev kaptán vulkanizálatlan gumiból elkészített lábbelit a kaptával együtt egy több darabból álló merev minta oldalrészei közé helyezzük és vulkanizálás közben ohmodon sajtoljuk, hogy a fölsőrész anyaga a minta oldalrészei által a talp felé, a minta fenékrésze által pedig a talp külső széleire szoríttassék. 2. Az 1. igénypontban védett eljárásnak szövettel bélelt cipőknél való foganatosítása, jellemezve azáltal, hogy a kaptára illesztendő szövetbélés külső oldalát először gumival vonjuk be és részlegesen vulkanizáljuk,' azután ezen bélésre a kaptán a külső gumiburkolatot helyezzük és az egészet mintába heNYO
