39907. lajstromszámú szabadalom • Önműködő elektromos áramszedő sorozatosan kapcsolt hajtómótorok számára
2 -bírnak). [ízen kiviteli alaknál a (12, 13) megszakítók úgy, mint a föntebbi példánál, olymódon vannak berendezve, hogy a (14) és (15) szolenoidok által nyittatnak, míg ellensúlyok vagy más alkalmas módon záratnak. Ezen elrendezés nem engedi meg, hogy két szomszédos rész-szakaszon hajtómótorok álljanak. A (16) hajtómotor ugyanis részszakaszának megszakítóját a (14) szolenoid által nyithatná, ha a (b3—c3) részszakaszon (17) hajtómotor áll. Ezen hátrány elkerülésére a föltüntetett berendezésnél két oly (18) és (19) szolenoid van elrendezve melyek hatása pontosan megegyezik a (14) és (15) szolenoidok hatásával, azonban ellentétes értelemben hatnak. A (14) szolenoidon áthaladó áram tehát a (12) megszakítót egy esetben sem nyithatja, mindaddig, míg a (20) hajtómotor a szomszédos szakaszon áll. minthogy a (14) szolenoid hatását a (18) szolenoid ellentétes hatása kiegyenlíti úgy, hogy a megszakító ellensúlyának hatása folytán zárva marad. A 3. ábra oly szerkezetet mutat, melynél a háram áramátvivő a fővezeték részszakaszaiként két-két megszakítóval van ellátva. Ezen esetben ugyanazon szakaszon két (21, 22) hajtómotor haladhat egymástól függetlenül. Ha a szakaszon csak egy hajtómotornak szabad végig haladnia, akkor csak két áramátvivő használandó. A részszakaszok (23, 24, 25) végpontjai a 3. ábrában és egymáshoz képest eltolva vannak elrendezve, hogy a megszakító áramszakítás nélkül legyen elállítható. A megszakító elállítása ugyanoly módon történik, mint az 1. ábra szerinti elrendezésnél. Az 1., 2. és 3. ábrákban föltüntetett berendezések jobbról balra haladó hajtómotorok számára szolgálnak. Ezen berendezéseknél a hajtómótorok balról jobbra is haladhatnak, mely esetben azonban szikrázás lépne föl. Ha a berendezések mindkét irányban való haladáshoz kell alkalmasnak lennie, akkor (35—35) átkapcsolót kell beiktatni, mint ezt a 4. ábra mutatja. A nyukalmi állapotban ezen átkapcsoló kontaktusrúgói a (26—26) középhelyzetben állnak; ez esetben a (27—28) szolenoidok a (b2, c2) vezetékekkel vannak összekötve. A (27) és (29) szolenoidok az átkapcsolónak jobbról balra, míg a (28) és (30) szetenoidok balról jobbra való elállítására szolgálnak. Ha egy hajtómotor például jobbról balra mozogva éri el a (b2) vezetékszakaszt, akkor az áram a (27) szolenoidon halad át, mely szolenoid az átkapcsolót balra átállítja; akkor a (28) szolenoid kikapcsoltatik és a (29) szolenoid a (c2) vezetékkel köttetik össze. Az átkapcsoló mindaddig nem térhet vissza nyugalmi helyzetébe, míg a hajtómotor a részszakaszt el nem hagyta. A pályának balról jobbra való befutásánál a (28) és (30) szolenoidok hasonló módon működnek. Az átkapcsolonak a nyugalmi helyzetbe való visszamozgása egy ellenkapcsoló rúgok, vagy más eszközök hatása folytán történik. A pályának mindkét irányban való befuthatása azáltal is elérhető, hogy a (36—36) áramváltó iktattatik be, mint ezt az 5. ábra mutatja. Az átváltó kontaktusrúgói a nyugalmi állapotban a (31—31) középhelyzetekben állnak, amidőn a két (32, 33) szolenoid a (b2, c2) vezetékekkel van összekötve. Ha már most egy hajtómotor jobbról balra mozogva a (b2) részszakaszra kei ül, akkor az áram a (32) szolenoidon halad át, miáltal az átváltó balra forgattatik. Ha a hajtómotor balról jobbra mozog, akkor a (32) szoleuoid lép működésbe és az átváltót balról jobbra forgatja, miáltal az áram iránya átváltatik. A (34) szolenoid által befolyásolt (37) retesz megakadályozza, hogy az átváltó a nyugalmi helyzetbe visszamozogjon, míg a hajtómotor egyik keféje vagy áramszedőberendezése még az illető részszakaszon van. Úgy az áramváltó, mint a retesz is ellensúly, rúgok vagy más alkalmas berendezés által mozog vissza a nyugalmi helyzetbe. A rajzon a szolenoidok az áttekintés kedvéért a fővezetékbe vannak bekapcsolva, azonban természetesen az (e, f, g, h) áramátvivővezetékekekkel mellékáramkörbe is lehetnek kapcsolva. NVOM
