39873. lajstromszámú szabadalom • Merülő kemence

úgy, hogy a beáramló levegő eme csöveken kénytelen átmenni és a csövek között áramló égésterményekkel találkozik. Ez a légelosztó azonban egyidejűleg rostély módjára a fűtő csöveket is védi az ellen, hogy azokat a tüzelőanyag eltömje. Eme leírt merülő kemence használati módja a következő: A kemencét a fölmelegítendő folyadékba állítjuk oly módon, hogy ebből az összes nyitott aknavégek kiálljanak. Most már a tüzelőaknába a kellő mennyiségű tüzelőanyagot, pl. faszenet töltjük, az (A) aknára a kéményt fölállítjuk, a tüzelőaknát és a két (S Sl) tolattyút zárjuk, az (R) előmelegítő csatornát alkalmas tüzelőanyaggal, pl. szesszel megtöltjük és ezt a tüzelőanyagot meggyújtjuk. Ily módon a kéményt előmelegítjük és oly levegőáramot létesítünk, mely a kéményben fölszáll. Mikor a kémény eléggé előmelegadett, végén kanóccal, vattával vagy más hasonló anyaggal burkolt (h) horgot (5. ábra) szeszbe vagy más hasonló tüzelőanyagba mártunk és ezt meggyújtva, a horgot az (S) tolattyú nyitása után az (L) légaknába dugjuk. A kémény előmelegítése következtében létesült levegőáram a lángot az (F) tüzelőaknába szívja be, minek következtében az ebben lévő tüzelőanyag meggyulad. Az ekkor a szénből származó meleg gázok megfelelő huzatot tartanak fönn akkor is, mikor az (R) csatornába töltött szesz elégett. Ha a tüzelőaknában tökéletes elégés végbe nem megy, vagyis ha a távozó égéstermények még eléghetnek, mi pl. szénnel való intenzív tüzelésnél fog bekövetkezni, mikor a tüzelőaknában a hőmérséklet 700°-nál magasabb és a szén részben vagy teljesen szénmonoxyddá ég el, és mi arról ismerhető föl, hogy az (Sl) tolattyú nyitása után a (V) légelosztónál lángok válnak láthatókká, az (Sl) tolattyút annyira kinyitjuk, hogy azon a teljes elégéshez szükséges levegő bejuthasson. Ha oly szobakályha áll rendelkezésre, melyet a merülő kemencével alkalmas cső útján össze lehet kötni, az égéstermékeket a kályha természetes huzata a kémény előmelegítése nélkül is leszívhatja. A leírt merülő kemencénél alkalmazotttüzelőanyagok igen különbözők lehetnek. Szilárd tüzelőanyagok, pl. fa, síén stb. mellett folyékony vagy gázalakú tüzilő?nyagokat, pl. naftát, szeszt, világítógázt stb. is lehet használni, anélkül, hogy ez a találmány lényegét érintené. Magától érthető, hogy ebben az esetben a lángzót vagy fűtőberendezést megfelelően kell kiképezni. Eme föntebb leírt és az 1—3. ábrán ábrázolt merülő kemencénél sok részlet módosítható, mi a kemence lényeges egyszerűsítésével jár. Ily egyszerűbb foganutcsítási alak látható a 6., 7. és 8. ábrán. így pl. elmaradhat az (L) levegőakna és az(f) lángakna is, ha gondoskodunk arról, hogy a levegő bevezetése a tüzelőaknán át történjék és ha ezt fölső végén megfelelő tolattyúval látjuk el. Ekkor a tüzelőanyag meggyújtását is a tüzelőaknán át végezzük. Minthogy ekkor az (f) lángakna és a (V) levegőelosztó is elmarad, okvetlenül szükséges lesz a 6. ábra szerint az (F) tüzelőakna és az (A) elvezetőakna között egy (r) rostélyt alkalmazni, mely meggátolja, hogy a fűtőcsöveket, illetve az (F) és (A) akna között lévő kapcsolatot a lehulló tüzelőanyag eltömje. Ép így lehet az (A) aknát is tetszőleges módon kiképezni, és több egymás mellett fekvő cső helyett egyetlen tágasabb csövet is alkalmazni. Eme cső megfelelő meghajlításával a fűtő fölületet nagyobbíthatjuk és így a folyadék fölmelegítését erélyesebbé tehetjük. Az ily merülő kemencével elérhető előnyök könnyen fölismerhetők. Első sorban is nagyobb vízmennyiségeket, mint pl. fürdővizet stb. nagyobb nehézségek, és drága, bonyolódott, sok helyet igénylő berendezések nélkül tetszőleges edényekben akár faedényekben is föl lehet melegíteni. Továbbá a tüzelőanyagszükséglet aránylag csekély, minthogy a víz közvetlenül a legmelegebb fölületekkel érintkezik, minek kö-