39856. lajstromszámú szabadalom • Eljárás finom szemcsés érceknek vagy vastartalmú anyagoknak agglomerálására

Megjelent 1907. évi október hó 8-án. MAGY SZABADALMI KIR. III VATAL SZABADALMI LEIRAS B9856. szám. xil/d. OSZTÁLY. Eljárás finom szemcsés érceknek vagy vastartalmú anyagoknak agglomerálására. DELLWICK-FLEISCHEB W ASSE R G A S-G ES E LLSCH A FT M. B. H. M/M

FRANKFURTI CÉG, MINT A WITKOWITZER BERGBAU- UND EISENHÜTTEN-GEWERKSCHAFT CÉG W1TKOW1TZI JOGUTÓDJA. A szabadalom bejelentésének napja 1906 junius hó 7-ike. Ismeretes, hogy finom szemcsés ércek vagy vastartalmú anyagok, mint például a kénkovand-pörkölés maradékai, finom szemcsés mágnesvaskő-koncentrátumok, toroksíppor, stb. összesülés által oly módon tehetők kohósításra alkalmassá, hogy vagy egyedül, vagy kokszporral vagy egy, az összesülést elősegítő anyaggal keverve, egy ferdén fekvő, forgó lángkemencében hevíttetnek. Ezen eljárásnál a kemence forgó mozgása folytán a kemencén át gördülő anyag mindig melegebb zónákba kerül és emellett az összesülésig fölhevítendő, miáltal különböző alakú darabokká gomoly ódik össze. A hevítés kezdetben oly módon történt, hogy a kemencecsőhöz hozzáépített közvetlen tüzelésből származó tűzgázokat közvetlenül a csövön hagyták átáramolni. Később gáztüzelést használtak e célra. Ilyfajtájú tüzelésnél azon hátrány mutatkozott, hogy az összesüléshez szükséges hőmérséklet csak aránytalanul nagy tüzelőanyagfogyasztással volt elérhető és hogy emellett a kemencecső csaknem egész hosszában ezen hőmérsékletre hozatott úgy, hogy az adagolt anyag már az adagolás helyének közelében összesült és teljes eldugulást okozó tapadékokat létesített, minthogy az összesült darabok közvetlenül képződésük után nem eshettek ki a kemencecsőből; ezen kemence teljesítőképessége igen csekély volt. Hogy a kérdéses célra szegény gázok legyenek alkalmazhatók, kísérleteket tettek, hogy a hőhatást a kemencecső alsói végén azáltal koncentrálják, hogy a lángnak vagy a fűtőgáznak csak egy részét engedték a ferde forgatható kemencecső egész hosszában végigáramolni, míg a másik részét egy második kürtőhuzamon át arra kényszerítették, hogy a mellső kemencerész melegítése után, ellentétes irányban, a lángbelépő nyílás mellett, fölött vagy alatt eltávozzék. Azonban ezen eljárást sem lehetett a gyakorlatban használható nagy üzemnek megfelelővé tenni, minthogy azon hátránynyal jár, hogy a kemencében létesített hőmérséklet az adagolt anyagot csak kis miértékben befolyásolja, mert a láng vagy a fűtőgázok a kemencén ennek csak hosszirányában vezethetők át, mimellett az öszszesülendő anyag, mely a kemence forgásánál mindig alul helyezkedik el, a lángnak vagy a fűtőgázoknak csak kis részé-