39835. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a fenyőgomba elpusztítására

Megjelent 1907. évi október hó 5-én. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI ^jlg HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 39835. szám. X/h OSZTÁLY. Eljárás a fenyó'gomba elpusztítására. ERMISCH HEINR1CH GYÁROS MAGDEBURG/M

BUBGBAN. Bejelentésének napja 1906 május hó 29-ike Elsőbbsége 1905 január 10 ével kezdődik. A fenyőgomba kártékony voltát minden erdész ismeri, mivel éppen a legértékesebb fákat támadja meg s pusztító hatása az eddig ismert szerek egyikével sem tartóztatható föl. A fenyőgomba nem érzéketlen ugyan az antiszeptikus és csiraölő anyagot tartalmazó szerek, mint pl. a mésztej és karbolineum keveréke, vagy a karbolineum, szappan és rézvitriol keveréke iránt, mely szereket a fa-rák elpusztítására és a fák élősködői elleni védekezésre használták, azonban ezen szerek a szolgálatot fölmondták, mivel a fának fenyőgombától eredő megsebzett helyeit nem voltak képesek tartósan vagy legalább hosszú időre megvédeni a levegő behatása ellen. A tapasztalás ugyanis azt mutatta, hogy a fatörzsbe behatolt gombafonalak tovább terjedése és a fának fokozatos elpusztítása csak akkor szűnik meg, ha az antiszeptikus szer a megsebzett helyet a levegőtől hosszú időre elzárja. A gombafonalak teljes elpusztítása ezzel nincs ugyan elérve, de a már meglevő kár továbbterjedése meg van akadályozva. Ezen kár kezdetben csekély, mert a kocsánképződés, vagyis a fák megtámadásának látható jele már akkor föllép, midőn a gombafonalak a fát még csak kis mértékben rongálták meg. Ha a kocsányolcat leverjük és a megsebzett helyet csupán antiszeptikus szerrel kezeljük, akkor a gombafonalak továbbtenyésztését nem akadályozzuk meg, mivel ehhez egyúttal állandó vagy legalább is hosszú ideig tartó légelzárásra van szükség. A karbolineum és mésztej alkalmazásánál a megsebzett helyek pórusai szintén megvédetnek ugyan a levegő behatásától, azonban csak rövid időre, mivel ezen szer nemsokára lemosódik úgy, hogy a levegő ismét hozzájuthat a megsebzett helyhez s a fenyőgomba újra növekedni kezd, mimellett közömbös, vájjon a szer kisebb vagy nagyobb mélységben hatott-e be a beteg fába. A karbolineumból, szappanból és rézvitriolból álló rákgyógyító szer még kevésbé alkalmas, mert épen azon tulajdonsága, hogy a fa pórusait nem zárja el s amit az előbb említett szerrel szemben, mint előnyt tüntettek föl, a fenyőgomba ártalmatlanná tételére egyenesen használhatatlanná teszi. A föladat azonban nem volt megoldva azon körülmény szükséges voltának fölismerésével, hogy a megsebbzett helyet a levegőtől tartósan el kell zárni, mivel még egy eljárást kellett kigondolni, mely szerint az antiszeptikus szerek olyan állapotba vi' hetők át, hogy állandó, vagy legalább is