39826. lajstromszámú szabadalom • Ingótámasztékú síkszita
Megjelent 190Í. évi október lió 5-én. SZABADALMI LEÍRÁS 39826. szám. X/i- OSZTÁLY. Ingó támasztékú síkszita. WŐRNEK JAKAB GÉPGYÁROS BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 május hó 14-ike. Az ingó támasztékokon ágyazott síksziták rendszerint ama veszélynek vannak kitéve, hogy az ingó támasztékok egy bizonyos kilengés túllépésekor fölbillennek. Eme hátrány elkerülése céljából az ingó támasztékok végeit szabadon gördülő forgási testekkel szerelték föl, melyek a megengedett kilengés túllépése alkalmával a szitaszekrény megemelését okozzák, miáltal a szitaszekrény súlya a fölbillenós ellensúlyozására használtatik föl. Ezen célból az ingó támasztékok egyik végére szabadon gördülő, tányérszerű testek erősíttetnek meg, melyeknek a kivánt gördülő körön kívül fekpő pontjai az ingótámasz, ték másik végétől nagyobb távolságban vannak, mint a gördülő körön, ill. az azon belül fekvő pontok. Ezen elrendezésnél, azon körülmény következtében, hogy egy és ugyanazon test, tudniillik az ingó támaszték végére erősített tányér, egyszersmind futó, ágyazási és támasztó fölület gyanánt szerepel, különböző hátrányok mutatkoznak. Első sorban az egymásba átmenő, különböző görbületi fölületeknek igen pontos megmunkálása szükséges, mert különben a kivánt cél el nem érhető. De még ha az I előállításnál ezen föltételnek eleget is teszünk, az üzemben ezen föltétel állandóan fönn nem tartható, mivel az elkerülhetetlen kopás következtében, mely épen a nem kivánt helyen a tányérok gördülő körén legnagyobb mértékben lép föl, a két különböző görbületi fölület között a kivánt viszony megszűnik. A fölbillenés elleni biztonság továbbá azáltal is van veszélyeztetve, hogy gördülés közben a támasztó fölületről részben megemelkedett tányérok alá igen könnyen idegen testek kerülnek, melyek a fölbillenést épenséggel elősegítik és a szitaszekrényt kihozzák a vízszintes síkból. Végül ama körülményből folyólag, hogy a tányéroknak egészen szabadon kell feküdniök, még az a hátrány is mutatkozik, hogy a síkszita oldalirányú erőhatás ellen nincsen eléggé biztosítva és így a vízszintes irányú lökéseket egyedül a forgattyúcsap veszi föl. A jelen találmány szerint már most mindezen hátrányok azáltal kerültetnek el, hogy az ingó támasztékok, melyek előnyösen forgattyúcsappal vannak ágyazva, a futó és ágyazási fölülettől szerkezetileg elkülönített támasztó fölülettel bírnak,
