39775. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolószerkezet forgó mozgások átvitelére és szabályozására

egy rúgóhatás alatt álló (P) dugattyú vagy efféle van elrendezve, mely a csatornanyílások szabályozására szolgál. Az (F) dugattyúszelep kívülről úgy állítható be. hogy az (a4, a4) csatornák és (D) tengely ürege között összeköttetést létesítsen vagy ezen összeköttetést megszakítsa. Ha az (a4, a4) csatornák a tengely üregével közlekednek, akkor az (al) lemez csekélyebb erővel nyomódik a (B) tárcsához s a lemez (a5) nyílásain (2. ábra) átlépő folyadék szabadon keringhet. Az (F) pótszelep által létesített nyomáscsökkentés nagy fontossággal bír azon esetben, midőn a (B) tárcsa az (A) köpenyben szabadon forog, mivel a folyadék a pótcsatornákban is keringhet s amellett egyfelől a (B) tárcsa és az (A) köpeny, másfelől a (C) lapátok és az (A) köpeny között jelentékeny hézagok maradnak, melyek a szerkezet szivattyúszerű működése elé gördített ellenállást nagy mértékben csökkentik. A fönt leírt berendezésnél, vagyis midőn a (C) lapátokat kifelé szorító és behúzott helyzetben tartó szerkezetekkel kapcsolatban egy (al) tömítő tárcsa és a hozzátartozó csatornák stb. vannak alkalmazva, az (al) tömítő tárcsa hátsó oldala és a tengely ürege közötti összeköttetést szabályozó (F) dugattyúszelepet célszerű a (C) lapátok helyzetét szabályozó (E) dugattyúszelep (el) orsójával összeköttetni és ennek segélyével működtetni. Ha azt akarjuk, hogy a kapcsoló szerkezet átkormányozható s szükség esetén fék gyanánt is használható legyen, akkor az (al) lemez (a2) ütközőjének fölvételére szolgáló (a3) köpenykivágást horonyalakban képezzük ki (2. ábra) s ezen hornyot elég hosszúra vesszük, hogy az (al) lemez az (A) köpenyhez képest bizonyos szöggel elfordulhasson. Ezen elfordulásnak olyan nagynak kell lennie, hogy az ellenkező irányban keringő folyadék az (al) lemez (a5, aő) nyílásain átléphessen. Magától értetődik, hogy az (a2) ütköző az (A) köpenyen, a fölvételére szolgáló (a3) horony pedig az (al) lemezen is alkalmazható volna. Hogy az (a) kamra mindig telve legyen olajjal, a kamra mellett egy (G) olajtartány van elrendezve, melyből a kapcsoló szerkezet szivattyú szerű működése folytán mindig a kellő mennyiségű olaj szivatik át önműködően az (a) kamrába. A (G) tartányt ugyanis az (a) kamrával (g) csatornák vagy furatok kötik össze, melyek (gl) visszacsapó szelepekkel vannak ellátva. p]zen szelepek a lapátok elhaladása után, vagyis a szívó hatás megkezdődésekor megnyílnak s az (a) kamra szívó oldalán át a szükséges mennyiségű olajat bocsátják a kamrába, ellenben az olajnak a kamra nyomó oldalán át a tartányba való visszatérését nem engedik meg. A (G) tartányt az (A) köpeny egyik oldalán elrendezett paizs alkothatja (1. és 3. ábra), mely a (D) tengely (d) tömszelencéjen átszivárgó olajat fölfogja. Ezen olaj a (g2) szelepeken keresztül a (G) tartányba tér vissza. Ha azt akarjuk, hogy egy bizonyos nagyságú forgató nyomaték elérése után a tárcsa és köpeny közötti kapcsolat megszűnjék, az (a) kamra nyomó oldalát, vagy egy ezzel közlekedő csatornát vagy kamrát egybeállítható nyomáscsökkentő szeleppel látunk el. Ezen szelep ismert berendezésű lehet, azonban célszerűbb ehelyett az (F) szelepet, mely az (al) tömítő tárcsa hátsó oldalától kiinduló (a4, a4) csatornákat ellenőrzi, úgy szerkeszteni, hogy önműködő nyomáscsökkentő szelepet alkosson. Ezen célból az (F) szelep dugattyú alakjában vau kiképezve s egyik végén (f) karmantyúval van ellátva úgy, hogy egy (fl) gyűrű létesül, melybe a nyomás alatt álló folyadék behatolhat. A folyadék nyomását egy (f2) rúgó fogja föl s ha a gyűrűre ható nyomás a rúgó feszültségét túlhaladja, akkor az (F) szelep úgy mozdul el, hogy a szivattyú kibocsátó oldala a szívó oldallal közvetlen összeköttetésbejut. A rúgó feszültségének szabályozására egy-egy (f3) ütköző szolgál, melynek egyik lapjához a rúgó külső vége támaszkodik, míg az ütköző átellenes lapja rézsútosan van levágva s egy (f4) csavaranyának hasonló módon levágott rézsútos lapjával érintkezik, ahol