39729. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tenger alatt járó hajónál megfigyelések eszközlésére

— 162 — és arra szolgál, hogy a víznek a hajó belsejébe való bejutását meggátolja. (G) egy hydraulikus henger, melyből a (gl) cső megy a (B) emelő hengerhez. (H) egy léghenger, melynek dugattyúját a (G) henger dugattyújával közös dugattyúrúd köti össze. A sűrített levegőt a (Hl) tartály szolgáltatja, mely a hajó valamely alkalmas helyén van elhelyezve. A (C) tömítőszelence és vezető rész fölső végén egy lapos (M) csapószelep van alkalmazva, melyet az (ml) rúgó tart rendszerint zárva. A 2. ábrán a műszer két állása látható, a fölső (2) állásban a lencsék előre vannak irányítva (mint az 1. ábrán az 1 állásban), az alsó (3) állásban a műszer egy negyed fordulattal el van fordítva úgy, hogy az objektív lencsék elölnézetben láthatók, (cl) a tömítőszelence alsó része és ugyancsak tömítőgyűrűkkel van fölszerelve. (L) a vizet leeresztő csap, (l1

) a levegőt elszállani engedő csap. A 3. és 4. ábrán (B) a vezetőhenger, (bl) a tömítőgyűrűkkel fölszerelt hengerfödél, melyen az (A) nézőcső megy át. (a) az (A) nézőcső alsó végére csavart dugattyú. Ez az (a) dugattyú az (al) korong által rögzített, bőrből készült tömítőgyűrűkkel van fölszerelve. (a2) az (a) dugattyuval kapcsolt ereszték, mely a (B) henger teljes hosszán végig nyúló (a3) horonyban van vezetve és a dugattyú mozgásánál ennek elfordulását meggátolja. A (bl) hengerfejen van az alkalmas lencsékkel fölszerelt okulár fölerősítve. Az (A) csövön egy nyílás van kiképezve úgy, hogy a (b3) okulárral a (P) reflektáló prizma kerül szembe, mikor az (A) cső a legmagasabb helyzetében van. A 4. ábra szerint a (B) henger alsó részének egy külső (q) karimája van, mely az (E) alapdarabban van vezetve, (ql) egy gyűrű, mely a (q2) tömítő bőrgyűrűket rögzíti a kellő helyzetben, (e) egy süveg, mely a hengert hordó ágyazást alkot. A (q) karima és az (e) süveg között előnyösen ágyazó golyók vannak közbeiktatva, az (el) gyűrű pedig úgy a henger fölfelé, mint lefelé való mozgását meggátolja. (F) egy levegőszelep, melynek szerkezete ismeretes. (f2) a levegővezeték, mely vezeték a (H) henger egyik végén torkollik be. (r) a (H) henger ugyanazon végén alkalmazott kifuvatócső, (f3) a (H) henger másik végéhez vezető vezeték és (rl) az itt alkalmazott kifuvatócső. Az (F) szelep szerkezete olyan, hogy mikor a (Hl) tartályból az (fl) csövön át az (f2) csőbe levegőt vezetünk, a henger másik végéből a levegő az (rl) kifuvatócsövön át távozik ós mikor az (f3) csövön át vezetünk a hengerbe levegőt, a henger másik végén a levegő az (r2) csövön át távozik. (D) egy (d) kart magában foglaló tok, mely kar arra szolgál, hogy a (dl) ütközőt ide-oda mozgassa. Mikor a (dl) ütköző előre mozog, a hengerben a forgattyú hatása alatt, mint azt pontozva jeleztük, meggátolja, hogy az (A) cső a (2) helyzeten túl kifelé mozog. Mikor az ütköző a (D) tokba vissza van húzva, belső fölülete a henger palástfölületével esik össze és megengedi, hogy az (a) dugattyú előre mozogjon. Eme leírt berendezés működési módja a következő : Tegyük föl példaképen, hogy a hajó egy más hajót megtámad. Ekkor a hajó oly módon fog előre haladni, hogy a megfigyelő műszere az 1. ábrán látható helyzetben, a víz szine fölött van. Mikor az ellenséget megtalálta, a vizsgáló műszert a hajó teljesen a víz szine alá sülyeszti és így meggátolja, hogy a tenger alatt járó hajót valamely hullám vagy fodrozás fölismerhetővó tegye. Ebből a célból az (F) szelepet mozgató fogantyút a megfelelő állásba állítjuk, minek következtében a (H) hengernek a (G) hydraulikus hengerhez közelebb fekvő végébe levegőt vezetünk be, tehát a (G) henger dugattyúja az ellenkező irányba fog mozogni és az (a) dugattyú alól a folyadékot kiszivattyúzza, miközben a nézőcső a (2) állásba jut. Ekkor az (M) szelep azonnal elzáródik és a (C) vezetődarab fölső részét elzárja. Mikor a hajó az ellenség menetirányát megállapította, az oly irányban mozoghat, melyben az ellenséget megközelítheti anélkül, hogy az alámerülés mélységét