39650. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fém és zinknek elektrolytos úton zinkszulfátoldatnak diafragma alkalmazása nélkül történő elekytolysisével összefüggő alakban való leválasztására

Megjelent 1907. évi szeptember lió 20-án. MAGY. JW KIK. SZABADALMI H1VATAL SZABADALMI LEÍRÁS 39650. szám. VH/i. OSZTÁLY. Eljárás fémes cinknek elektrolytos úton, cinkszulfátoldatnak diafragma alkalmazása nélkül történő elektrolysisével, összefüggő alakban való leválasztására. SIEMENS & HALSKE AKT1ENGESELLSCHAFT CÉG BERLINBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1907 március hó 1-je. Cinkszulfátoldatnak diafragma nélkül történő elektrolyziséuél az elektrolytban a szabad sav fokozatosan fölgyűlik úgy, hogy rövid idő alatt a savtartalom oly naggyá lesz, hogy a lecsapódott cink még akkor is föloldódik az elektrolytben, mikor ennek cinktartalma aránylag nagy. Úgy tapasztaltuk már most, hogy a cink föloldódásának veszélye nélkül igen tetemes savkoncentrációt lehet elérni, ha a szulfátoldat elég tiszta és ha az is ki van zárva, hogy az elektrolyzis közben az elektrolytbe fertőzmények jussanak be. Cinknek aránylag igen savanyú oldatokból való lecsapása annyiban előnyös, hogy a cink szép kristályokban, oxydtól teljesen mentes állapotban válik ki, tehát aránylag koncentrált oldatokból a cinket lehetőleg tökéletesen lehet leválasztani, mi eddig megfelelő anodaanyag miatt lehetetlen volt. Anoda gyanánt eddig főleg a követhező anyagokat használták: 1. platinát és ötvözeteit; 2. kemény ólmot, melyet fölszínesen ólomszuperoxyd föd és így szuperoxydelektróda gyanánt szerepel; 3. lágy ólomlemezek, melyek kemény ólom módjára hatnak; 4. pozitiv akkumulátorelektródák, melyeket előzetes formálás stb. által szuperoxyddal vontunk be és 5. szenet, mely azonban szulfát elektrolyziséuél teljesen alkalmatlan. Mindezeknek az elektródáknak azonban az a hátrányuk, hogy az elektrolyzisnél az illető fém kis mennyiségei oldatba mennek és az elektrolytet annyira fertőzik, hogy nagyobb savkoncentrációt elérni nem lehet anélkül, hogy a már lecsapódott cink ismét föl ne oldódnék. Platinaanódát a kénsav, főleg orgános anyagok jelenlétében, mindig megtámad. Az ekkor föloldott mennyiség oly csekély ugyan, hogy azt analyzissel alig, vagy egyáltalában nem lehet kimutatni az oldatban, de ez a kis mennyiség is elégséges ahhoz, hogy a cink oldódását nagyon megkönnyítse. Kemény vagy lágy ólom, továbbá akkumulátQrelektródák alkalmazása esetében mindig ólom. kemény^ólom esetében pedig antimon is jut az elektrolytbe. Bár az ólmot, illetve platinát vagy antimont az oldatban analyzissel gyakran nem lehet kimutatni, eme fémek egyike a katódán levált csapadékban mindig jelen van. Ily tisztátlan cinkcsapadék azonban sokkal könnyebben oldó-