39607. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fűzfavesszőkéregnek és más háncstartalmú növényrészeknek hosszú fonóképes fonalakká való földolgozására

Megjelent 1ÍM)7. évi szeptember hó lO-én. MAGY. SZABADALMI SZABADALMI LEÍRÁS 89607. szám. XIV/a/1. OSZTÁLY. Eljárás fűzfavesszőkéregnek és más háncstartalmú növényrészeknek hosszú, fonóképes fonalakká való földolgozására. ORDÓDY LAJOS FŐMÉRNÖK ÉS WESTDEUTSCHE THOMASPHOSPHAT-WERKE G. M. B. H. CÉG BERLINBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 október hó 16-ika. Jelen találmány tárgya eljárás hosszú, fonható rostoknak fűzfavesszőkéregből és más háncstartalmú növényrészekből való előállítására, mihez szénsavas alkáliáknak forró oldatát nyomás alatt alkalmazzuk. Azonkívül a háncsról leválasztott külső hártya előnnyel alkalmazható cserzőszert képez. A 136100. és 146122. sz. német szabadalmakból ismerünk már egy eljárást, mely ugyanezen célt elérni akarná. A nagybani ipari gyártásnál azonban oly hátrányok mutatkoztak, melyek az eljárást csak bizonyos körülmények mellett tették használhatóvá. Az emiitett, ismert eljárás szerint ugyanis vagy a fűzfavesszők főzése után vagy az ezekről közvetlenül lehántott háncsot háromnégy százalékos nátron- vagy kálilúggal meghatározott összetételű petroleummészlúgnak egyidejű hozzáadagolása mellett nyomás alatt vagy anélkül kezeljük és ezáltal föltárjuk. Eközben kitűnt, hogy a lúg, még ha nyomás nem is alkalmaztatott, a rostot annyira megtámadta, hogy fonásra többé nem volt alkalmas, hanem legfőlebb csak papírgyártásra volt használható. Midőn a fűzfavesszők hántás előtt gőznyomással vagy anélkül voltak főzve, az eredmény valamivel jobb volt ugyau, a nyert rost azonban fonásra csak keveset volt alkalmazható. Egy másik módszer, mellyel a lúg főzési tartamát vagy erősségét csökkenteni célozták, hasonlóan nem vezetett eredményhez, mert ekkor a háncs nem lett eléggé föltárva. Ezen, az előbbi eljárások célját megsemmisítő hátrányokat már most szénsavas alkáliáknak, különösen szódának alkalmazása által szüntetjük meg, amikor is az ammoniákszódának (a Solway-féle eljárás szerinti) alkalmazása mutatkozott különösen előnyösnek. Ilyen lúgok ugyanis célszerűen választott hígítás mellett a fűzfaháncsot tökéletesen föltárják, anélkül azonban, hogy a rostokat bármiképen megtámadnák. Csak ha a hőmérséklet túlságosan fokoztatik, vagy ha a lúg behatása igen hosszú ideig tart, támadtatik meg a rost és még ez esetben is fölhasználható papírgyártásra. A jelen találmány szerinti eljárással ugyanis a fűzfaháncsot a tulajdonképeni kezelés előtt lazán, mint szénát, egy kosárba préseljük vagy gyömöszöljük, tehát