39601. lajstromszámú szabadalom • Eljárás timföldhydrát és alkálialuminátok előállítására
Megjelent 1907. évi szeptember hó 10-én. MAGY. IvIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEI KAS 39601. szám. lVlh/1. OSZTÁLY. Eljárás timföldhydrát és alkálialuminátok előállítására. CHEMISCHE FABRIK GRIESHEIM-ELEKTRON CÉG MAJNA/M FRANKFURTBAN. Bejelentésének napja 1907 március hó 6-ika Elsőbbsége 1905 november 24-ével kezőődik. Timföldhydrát és alumiuátok előállítására a gyakorlatban két eljárást használnak. Az egyik, régebb eljárás szerint bauxtitot szódával kevernek és lángkemencében fehér izzásnál 2—3 órán át, más adatok szerint 4—5 órán át izzítanak. A keveréket úgy állítják elő, hogy egy-egy molekula A12 08 és Fe2 Os -ra V2 molekula Na2 0 jusson (L. Dammer, Technologie I. k. 622. 1. és Juriseh, Chem. Ind. 1894, 90. 1.). Egy újabb eljárás értelmében a bauxitot 65604. számú német szabadalom szerint (pótszabadalom a 43977. sz. német szabadalomhoz) nyomókazánban, kavarás közben 3—4 atmoszféránál, sőt a gyakorlatból szármaaó adatok szerint 5—7 atmoszféránál 1-45 fajsúlyú nátronlúggal 2—3 óra alatt föltárják. Az A12 0S aránya a Na2 0-hoz ezen föltárásnál 1:1'75—1-85. A hevítést gőzzel foganatosítják (L. Borchers, Elekt.rometallurgie, 1903, 151. 1. és Winteler, Die Aluminiumindustrie, 28. 1.). Mindkét eljárás szerint a kapott aluminátlúgokat vagy szénsavval kezelik a timföldhydrát leválasztása végett, vagy a 43977. sz. német szabadalom szerint timföldhydrát hozzáadása útján kavarás közben bontják meg azokat. Nem szorul bizonyításra, hogy az aluminátok előállítására szolgáló régebbi eljárás lángkemencében a nagy tüzelőanyagfogyasztás folytán nem gazdaságos. Azonban a második újabb eljárás, mely szerint a bauxitot nyomókazánban alkálilúggal tárják föl, szintén lényeges hátrányokkal jár. Egyrészt igen tetemes alkálifölösleget igényel, másrészt lehetetlen, illetve a legnagyobb nehézségekkel jár kavaróval fölszerelt nyomás alatt álló kazánt nátronlúggal szembek állandóan tömítve tartani. Legfontosabb azonban az, hogy azon erős korroziók folytán, melyeknek a nyomóedények a forró nátronlúg hatása alatt ki vannak téve, az üzem állandóan rettenetes veszéllyel jár, mely állításnak helyességét a Gardanne-i timföldgyárnak 1899-iki katasztrófája igazolja (L. Bronn, Zeitsclirift für ang. Chemie, 1901, 852. 1.). Mindazon hátrányokat, melyeket a bauxit föltárására eddig használt eljárások mutatnak, jelen eljárással elkerüljük. Ezt az eljárást az jellemzi, hogy a timföldet tartalmazó anyagot, pl. bauxitot, légköri nyomás alatt 180—500 C°-on maróalkáliákkal tárjuk föl. Ezen eljárást következőképen foganatosítjuk: A bauxitot közvetlen tűzzel fűtött
