39599. lajstromszámú szabadalom • Eljárás világítási és fűtési célokra való elektromos izzótestek előállítására

— 2 — utóbbit még jobban és tetemes mértékben ^ fokozhatjuk azáltal, hogy a szálakba szenet ágyazunk be. A szén hatása, úgy látszik, a silicium karbidizálásában áll, mikor is a nyert termék, ép úgy mint a siliciumkarbid, igen nagy hőnél olvasztható. E hatás annál inkább is föltűnő, mert tudvalevőleg a vas és a szén silicium jelenlétében szétválik és a grafitképződés elősegíttetik. A jelen esetben továbbá ama meglepő tény jelentkezik, hogy valamely izzó test egyidejűleg oxydokat és szenet is tartalmazhat és ennek dacára vakuumban rendkívül tartós izzású lehet. A szén nem is egyesül a fémmel fémkarbiddá, mely az izzó szál használatánál a vakuumban könnyen szétporladna. A szén beágyazásánál kapóra jön, hogy a tiszta silicidszálakkal ellentétben, melyek a szén benyomulása ellenében nagy ellenállást fejtenek ki, vagy a szénnel egyáltalában nem egyesülnek, a silicidből és oxydból álló kevert szálak szént könnyen fölvesznek, még könnyebben, mint a tiszta fémek, illetőleg a megfelelő ritka földek redukciótermékei, melyek tudvalevőleg a széntartalmú atmoszférában történő izzásnál szenet magukhoz ragadnak ugyan, azonban poralakban, vagy megolvadt állapotban kell hogy legyenek, míg a most említett összetételű szál izzásánál a szén csupán fölületi burkolatot alkot. A szén utólagos beágyazása a szálak előállítása és főkép ezek homogenizálása után igen nagy előnyöket nyújt, mert egyébként a homogenizálásnak szenvedni kellene. Ezáltal továbbá lehetővé válik, hogy a szálakat a beágyazás előtt az izzó hőben, melynél puhává lesznek, alakítsuk, míg azután merevek és nem hajlanak oly könnyen át, miáltal azonban a gyakorlati használatra alkalmasabbak. Hogy a szenet beágyazzuk, a szálakat magában véve ismert módon, széntartalmú atmoszférában, tehát legcélszerűbben széncsőben, melyet elektromos úton fehér izzásig hevítünk, fölmelegítjük, mimellett czélszerűen szénhydrogént, pl. gazolint vezetünk azon keresztül. Ekkor azonban bizonyos zavarok lépnek föl. Szükséges ugyanis, hogy a beágyazott szén mennyiségét megközelítőleg pontosan állapítsuk meg, mert túlságos nagy széntartalomnál a világítótestek pozitiv hőfok együtthatója eltűnik és az elgőzölgés is a lámpa égési ideje alatt növekedik. Széncsőben történő izzásnál azonban igen nehéz az egész csőben egyenletes hőfokot előállítani, ami a szénnek a szálban, illetőleg az egyes szálakban különböző módon való eloszlását vonja maga után, mimellett még néha az is előfordulhat, hogy szabad szén csapódik le a szálra. Azonkívül nehéz minden egyes esetben ugyanazon eredményt létrehozni, mert bár a gázalakú vegyületben a csövön keresztülvezetett szén mennyisége szabályozható, azonban kívüle a cső szene maga is közreműködik. Ezért célszerűbbnek bizonyult a következő eljárás, mely még azon különös előnyt nyújtja, hogy közvetlenül csatlakozik a homogenizálásra szolgáló eljáráshoz, miáltal az egész gyártás egyszerűbbé válik. Ez eljárásnál a szálaknak az elektromos áram segélyével vakuumban, vagy indifferens atmoszférában történő, föntemlített izzítása után a gázalakú szénvegyületet közvetlenül a kiszivattyúzott térbe vezetjük és a szálat elektromos úton tovább hevítjük. Ily módon különböző gáznyomások és feszültségek alkalmazása által, könnyen módunkban van, hogy a szálakba különböző szénmennyiségeket ágyazzunk be. Ezután újból kiszivattyúzzuk a tért és világos fehér izzásig hevítjük a szálakat. Az így készült szálakat azután izzólámpákba lehet beolvasztani. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás világítási és fűtési célokra szolgáló izzó testek előállítására, melyek valamely nagy hőnél olvadó fémnek siliciummal, vagy ehhez hasonló elemekkel képezett vegyületéből vagy több ilyen vegyületből állanak, jellemezve azáltal, hogy a vegyülethez másodrendű vezetőket, főkép oxydokat adunk olyan mennyiségben, amennyi a fajlagos ellenállást és az olvadási pontot fokozni képes.