39598. lajstromszámú szabadalom • Eljárás világítási és fűtési célokra való elektromos izzótestek előállítására, melyek az ötödik és hatodik csoport nehezen olvasztható fémeiből oxydok hozzáadásával vannak készítve

J^ST t A Megjelent 1907. évi szeptember hó lO-én. ! ••£> MAGY. ^ KIR. SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEIRAS 39598. szám, VII/h. OSZTÁLY. Eljárás világítási és fűtési célokra való elektromos izzótestek előállítására, melyek az ötödik és hatodik csoport nehezen olvasztható féméiből oxydok hozzáadásával vannak készítve. ALLGEMEINE ELEKTR1CITÁTS-GESELLSGHAFT CÉG BERLINBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 junius hó 18-ika. Utóbbi időben tantaliumból és wolframból, vagy a periodikus rendszer ötödik és hatodik csoportjának más nehezen olvasztható féméiből készítenek elektromos izzólámpákhoz való szálakat. Az ellenállás növelésére már javasolták rossz elektromosságvezető anyagok, nevezetesen nehezen olvasztható oxydok, mint zirkoniumoxyd, toriumoxyd, ceroxyd stb. hozzáadását. E pótanyagok azonban nem váltak be, mert az elektromos áram ezeket szétbontja úgy, hogy az ilyen szálakkal biró izzólámpák nem tartják a vákuumot és a szálak meglehetős gyorsan szétporlódnak. Gyakorlati alkalmazást ezért eddig csak a tiszta fémszálak nyertek. Amint kísérletek igazolták, ezen fémszálakhoz oxydok hozzáadásával is lehet fokozott fajlagos ellenállás mellett nagy élettartamú lámpákat előállítani, nevezetesen akkor, ha a jelen találmány szerint ilyen anyagokul kizárólag olyan fémoxydokat használunk, melyek a vakuumban való legteljesebb fehér izzásnál az elektromos áram által észrevehetően szét nem bontatnak. Ilyen oxydok az yttrium, ytterbium, erbium, gadolinium és egyéb olyan ritka földfémek oxydjai, melyek nagy atomsúllyal bírnak, | valamint a tantalium oxydja. Ilyen szálak| kai bíró lámpák kitűnő vákuumot és hosszú élettartamot mutatnak. Emellett lényeges, hogy a most említett oxydok mellett ne vegyük a föntemlített fémek (zirkonium stb.) tiszta oxydjait is pótanyagul. Hogy ezen megfigyeléseket a Nernstvilágító testeknek vakuumban az elektromos áram segélyével történő, Bőse által (Göttinger Nachrichten 1902. 1. füzet) kimutatott szétbontásával összhangba hozzuk, úgy tekinthetjük a dolgot, hogy e szétbomlás kb. úgy megy végbe, mint a normális kálilúg elektrolysise, melynél zirkonium játsza a hydrogén szerepét és yttrium (ill. erbium) helyettesíti a káliumot. E föltevés szerint az elektromos áram mindenekelőtt a Nernstvilágító test yttriumoxydját bontja szét és yttrium priméren kiválik. Az oxygénhez való rendkívüli nagy kémiai rokonságánál fogva az yttrium a zírkoniumoxydból az oxygént magához ragadja úgy, hogy végül zirkonium válik secundéren ki. Ha ellenben yttriumoxyd egyedül van jelen, mint azon izzótesteknél, melyek a jelen találmány tárgyát képezik, a szétbomlásnál kiválasztott yttrium idegen oxygént nem talál, melyet magához ragadhatna és ennek folytán a szétbomlás