39585. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet a visszalökő csővel bíró lövegek závárzatának önműködő nyitására

A 14. ábra oldalnézet. A 15. ábra végnézet. A 16. ábra fölülnézet. A 17. ábra szintén fölülnézetet láttat kikapcsolt szerkezetnél. Az 1.—6. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál a lövegcső visszaszökését használjuk föl a závárzat önműködő nyitására. Az (a) záró forgattyú (1. ábra) a (b) záróék alatt van a hátrészbe ágyazva és a (c) spirális rúgó (6. ábra) hatása alatt áll, mely a záróéket állandóan nyitni igyekszik. Hogy az ék a cső nyugalmi helyzetében zárva maradjon, az ágy oldalára a (d) szögvasat erősítjük meg, (2. ábra) melyen egy, a csőtengellyel párhuzamos, hátul nyitott (e) horony van elrendezve (3. ábra). Zárt éknél az (f) forgattyúzárlatnak (g) csapja (5. ábra) az (e) horonyba kapaszkodik és ezáltal a závárzatnak önmagától való nyitását lehetetlenné teszi, amikor is azonban az (f) forgattyúzárlónak kiemelése és a forgattyúnak elforgatása által a závárzatot kézzel kinyithatjuk. A cső visszaszökésénél már most az (f) forgattyúzárlónak (g) csapja addig vezettetik az (e) horonyban, míg a lövedék és a lőporgázak a csövet el nem hagyták. Az (e) horony hosszát e föltételnek megfelelően választjuk. Mihelyt a (g) csap az (e) vezetékhornyot elhagyta, a forgattyú zárása megszűnik és a spirális (c) rúgó a forgatytyút a zárási mozgás irányával ellenkezően kicsapja úgy, hogy a závárzat kinyilik. Ha a cső ismét előre szökött, az új lövedéket a töltő iirbe toljuk és a (b) éket (3. ábra) a forgattyúval, az (f) forgattyúzárlónak időközben való megszorításával elzárjuk, míg csak a (g) csap az (e) horonyba be nem ugrik. Az (e) horony hosszának megállapításánál figyelembe veendő, hogy hosszabb tüzelés után a cső már nem. jön többé vissza az eredeti, legszélső mellső helyzetébe, minek folytán a (g) csap útja az (e) horonyban valamivel megrövidül. A szerkezet használhatósága ezáltal azonban legkevésbbé sem szenved, hacsak az (e) vezetékhornyot ab ovo olyan hosszúra vesszük, hogy az ék még az eíőreszökés említett megrövidülésénél is csak akkor nyíljék, mikor már a lőporgázak a csövet elhagyták. A 7.—10. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál a závárzat önműködő nyitására a lövegcső előreszökését használjuk, föl. Az (f) forgattyúzárló (g) csapja (7. ábra), itt is a (d) szögvas (el) hornyában siklik (6. ábra). Ezen egyenes (el) horony hátrafelé nem végződik szabadou, hanem lassan emelkedik (7. ábra) úgy, hogy a (g) csap a cső visszaszökésénél a vezető szög vas hátsó végén szorulás nélkül átsiklik. Ennél a foganatosítási alaknál nem hat spirális rúgó a záró forgattyúra úgy, hogy ez nem is nyílik ki, amikor a (g) csap az (el) hornyot elhagyja. A lövegcsőnek előreszökésénél a (g) csap egy, szintén a (d) szögvason elrendezett (h) görbületi vezetékbe jut (9. ábra), melynek külső vége az (el) vezeték egyenes irányú folytatásában fekszik. Ez a (h) görbületi vezeték a (g) csapot úgy téríti ki pályájából, hogy a záró (a) forgattyú és a (b) ék kinyílik (10. ábra). A (h) görbületi vezetéket ismét úgy kell méretezni, hogy a závárzat nyitása még az előreszökés befejezte előtt már teljes és állandó legyen. A 11.—13. ábrákban a jelen találmánynak csavaros závárzatánál való alkalmazása van föltüntetve. Az (i) forgattyú (11. ábra) itt forgás csapjának alsó végén a (k) fogas kereket hordja (12. ábra), melybe az (1) fogas segmens kapcsolódik. Ez az (1) fogas segmens a hátrész (m) meghosszabbításában van ágyazva (11. ábra) és egy vertikális irányban rugalmasan (n) csappal van ellátva^ mely a cső előreszökésénél az (o) görbületi vezetékbe jut (13. ábra) és ezáltal annyira kifordíttatik, hogy a fogas segmens 90°-ra elfordul. Ezt az elfordulást azután a megfelelő áttétellel a (k) fogaskerékre visszük át. Az (o) vezeték mellső vége a csőtengely felé emelkedik úgy, hogy az (n) csap az (i) forgattyú zárásánál önmagától a (p) vezetéklécre fölemelkedik, amelyen az a cső visszaszökésénél végigsiklik. A 14.—17. ábrákban föltüntetett fogana-