39575. lajstromszámú szabadalom • Önműködő ívberakó gyorssajtók, hajtogatógépek és hasonlók számára

SZABADALMI LI Önműködő ívberakó gyorssajtók, hajtogatógépek és hasonlók számára. DVORÁK PÉTER KÖNYVNYOMDATULAJDONOS WIENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 junius hó 1-je. Tökéletes és használható ívberakóknak ( az egyes íveket folytonosan és biztosan kell a papirrakásról fölemelnie és a fölemelt íveket tökéletes biztossággal kell a marasztókhoz vezetnie. Emellett az ív fölemelésének és a marasztókhoz való vezetésének oly módon kell történnie, hogy a találkoztató pontosan és hibátlanul betartassék, mimellett az önműködő ívberakóknak a berakandó papir nagyságától, vastagságától és minőségétől teljesen függetlennek kell lennie, illetve az önműködő berakónak a papírhoz kell illeszkednie. Ha ívberakók alkalmazása által a kézi munkához képest nagyobb teljesítményt akarunk elérni, akkor az ív a legrövidebb úton vezetendő a marasztókhoz. Az ívberakónak könnyen működésen kívül helyezhetőnek is kell lennie, hogy szükség esetén kézzel végezhessük az ívberakást. Jelen találmány gyorssajtók, hajtogatógépek és hasonlók számára való önműködő ívberakóra vonatkozik, melynek segélyével a papirrakás mindenkor legfölső íve tökéletes biztossággal, mindenkor önmagában választatik el a papirrakástól és ezután a legrövidebb úton, közvetlenül a marasztok alá vezettetik. Ezen cél elérésére a találmány értelmében a mindenkori legfölső ívet először alkalmas eszözök meglazítják, mire az ív a papirrakás hátsó végén fölemeltetik és a papirrakástól elválasztatik. E mellett a hátsó ívvég fölemelve tartatik. Ezután az ív mellső végét az önműködő ívberakó megfogja és a papirrakásról tökéletesen fölemeli. Hogy mindenkor csak egy ív emeltessék föl, a berakónak fölfelé való mozgatása lehető kis sebességgel történik és az ív a legrövidebb úton vezettetik a marasztókhoz, mimellett a berakandó ív fölemelése után a berakóasztal a papirrakással együtt hátra mozgattatik. A munkamenet lényegében a következőképen megy végbe. A berakó legfölső helyzetében az asztal előre mozgattatik, míg a papirrakás mellső vége a berakó alá kerül. Hogy a berakó az ívet mindig pontosan ugyanazon helyen fogja meg, az ív ezután előre tolatik, hogy a legfölső ív mellső ívszéle pontosan a találkoztató-szögvasra feküdjön. Ezután az ívet körülbelül középen egy nehezítő (súlyhenger vagy sín) leszorítja, hogy a legfölső ívnek erre következő, a p.ipirrakás hátsó végén való fölemelésénél a papirív az e célra szolgáló emelőszerkezet fölfelé való mozgásánál, a papirrakástól elválasztható legyen. Ha az ív há-