39571. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nehezen olvadó fémeknek, nevezetesen tantaliumnak homogentestekre való földolgozására

Megjelent 190?. évi szeptember hó 4-én. MAGY, ,-iK KIR SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 39571. szám. Vilii. OSZTÁLY. Eljárás nehezen olvadó fémeknek, nevezetesen tantaliumnak homogén testekre való földolgozására. SIEMENS & HALSKE AKTIENGESELLSCHAFT CÉG BERLINBEN. Pótszabadalom a 30059. sz. törzsszabadalomhoz. Bejelentésének napja 1907 február hó 16-ika. A 30059. számú törzsszabadalomban oly eljárást ismertettünk tantaliumnak és más, nehezen olvadó fémnek homogén testekre való földolgozására, mely lényegében véve abból áll, hogy a földolgozandó fémport először sajtolás, vagy részleges megolvasztás által elég szilárd testté alakítjuk és azután két elektróda között átvezetett elektromos áram segélyével vákuumban vagy indifferens gázokban a megolvadásig fölhevítjük. Ennél az eljárásnál a megolvasztandó fémpor maga szerepelhet pozitív elektróda gyanánt. Igen nagyfokú vákuum esetében azonban az elektródák között csak nehezen képződik fényív. Találmányunk szerint azonban igen nagyfokú vákuumban is könnyen létesíthetünk hosszú és erős fényívet, ezenkívül pedig még azt az előnyt is biztosíthatjuk, hogy az elektródákat a fényív képezése céljából egymással érintkezésbe hozni nem kell és az áram magától is átcsap az elektródák között. Ezt a hatást oly módon érjük el, hogy a vákuum-kemencében levő gázmaradványokat ionosítjuk. Az ionosítást oly módon végezzük, hogy a kemencében valamely fémoxidot helyezünk el és hevítünk föl. Az oxidot előnyösen a katódával kötjük össze és a fölhevítést legegyszerűbben egy áram átvezetésével izzásba hozott, az oxidba ágyazott platina-, tantalium- vagy más hasonló dróttal végezzük. Az ionosításra különösen előnyösen alkalmazhatjuk a bariumoxidot, de lehet strontium-, kalcium- vagy magnéziumoxidot vagy más oxidot is használni. Ennek az elrendezésnek egy foganatosítási alakja a csatolt rajz 1. és 2. ábráján sematikusan van ábrázolva, (a) a megolvasztandó anyag, (b) az oxid, (d) a vákuumkemence, melyben az olvasztást végezzük. Az oxid fölhevítésére az oxidba ágyazott drót szolgál, mely a (c) áramforráshoz van kapcsolva. Ugyanez a drót egyúttal arra is szolgálhat, hogy a fényív képezésére szolgáló katódát az áramforrással összekapcsolja, mely az (a) anódával van összekötve. Amint az oxid kellő mértékben fölhevült, — mi báriumoxid esetében körülbelül vörösizzásnál áll be — az (a) és (b) elektródák között a fényív magától létesül. Az ionosított vákuumon még akkor is tetemes áramerősség mehet át, mikor az anóda és katóda egymástól való távolsága aránylag igen nagy. így pld. akkor, mikor az elektródáknak egymástól való távolsága több