39547. lajstromszámú szabadalom • Elektromos szabályozó berendezés

_ 4 -mely rugónak másik vége az (52) fogaske- | rékkel egy darabot képező dobra csavarod- | hátik föl. Ezen dob tengelye egyúttal az > (5) rheosztát tengelye. Mint azelőtt, úgy most is, egy (53) mótor (54) mágnesezőtekercse állandóan ugyanazon értelemben gerjesztetik, fegyverzete pedig az (55) átkapcsoló hatása alatt egyik vagy másik értelemben foroghat. Ez a (23) emeltyű mozgatása által egészen a már fönt leírt módon történik. A (19 20) tekercsek a feszültséggel arányos, a (9) és (13) tekercsek az energiával arányos, a (9) és (16) tekercsek pedig a teljesítőfaktorral fordított arányban álló forgató nyomatékot fejtenek ki. Ha a (23) emelő az óramutató értelmében leng ki, úgy az (53) mótor oly értelemben jön forgásba, mely gerjesztésének csökkentését igyekszik előidézni és ugyanez áll a teljesítési faktor vagy a feszültség csökkenésére és megfordítva. A (9) helytálló tekercshez az (56) ellenállás van mellékzárlatba kapcsolva, mellyel a (9—13) és (9—16) közötti forgató nyomaték megváltoztatására és így a hyperkompoundálás fokának megszabására szolgál. A regulátor beszabályozására először a (14) ellenállást állítjuk be oly módon, hogy indukciómentes terhelésnél nyerjük a kompenzációt. Erre a (17) ellenállást állítjuk be úgy, hogy a kompenzációt meghatározott erőfaktornál (pl. 0'7) érjük el. Normális futásnál tehát a túlkompoundálás mértékének szabályozására, mely természetszerűleg a hálózat terhelésével váltakozik, csak a rheostátot kell beállítani. A (27 53) fegyverzetek áramai által átfolyt két (57 58) ellenállás arra szolgál, hogy az áramerősséget a motorok indításánál határolják. Ezen ellenálláshoz a két (59 60) lámpa van párhuzamosan kapcsolva a berendezés helyes működésének ellenőrzése céljából. Rendes üzemnél a lámpák rövid időközökben, melyek minden szabályozásnak felelnek meg, fölvillannak. A relaisáramkörbe iktatott és a (26 és 52) kerekeket hordó tengelyek forgása által önműködőlég (61, 62), valamint (63 64) segédmegszakítók arra szolgálnak, hogy ezen (26 52) kerekek szögelfordulását határolják. Ezáltal elkerülhetjük, hogy túlterhelés, valamint rendetlen münka alkalmával a berendezés megsérüljön. Ha több váltakozó áramú áramfejlesztőcsoportot párhuzamosan kell kapcsolni, akkor a (6) transzformátort úgy kell kapcsolnunk, hogy primértekercselését az összáram járja át; szekundér tekercselésétől ugyanannyi áramkör táplálta tik, mintahány áramfejlesztő csoport van, és az áramkörök, melyek a működésen kívül helyezett áramfejlesztő csoportoknak felelnek meg, megszakítva maradnak. A dinamőmetrikus szabályozás azután mindegyik csoportra az összterheléssel arányosan, de az egyes csoportok megterhelésétől függetlenül eszközöltetik. Ebből következik, hogy minden ok, mely az egyes csoportok megterhelésének egyensúlyát megbontja, a sebességszabályozót működésbe hozza, oly módon, mintha csupán azok egyedül léteznének. Mivel az említett szabályozók oly módon vannak berendezve, hogy ezen különös esetben üres járat és terhelt járat között tág teret hagynak, a parallelkapcsolás összes föltételei az isochronizmus betartása mellett meg vannak adva. Mivel a feszültség szabályozása mezőellenállásokon át eszközöltetik, a csoportok számával megegyező számú feszültség-zabályozót kell alkalmazni. Ha azonban közös gerjesztőgépet kell gerjeszteni, akkor egyetlen egy is elegendő. Lehetne anélkül, hogy ezáltal a készülék elvén változtatnánk, az egyenáramú motorok helyett kis háromfázisú motorokat alkalmazni; ekkor azonban mechanikai fékezés válnék szükségessé, hogy a motorokat hirtelen megállíthassuk. Ha a sfcator pólusainak egyikét állandóan a hálózathoz kapcsolva tartjuk, akkor az indításnál csupán a rajzban föltüntetett megszakítók egyikét, de rövidzáró kontaktusok nélkül mozgatjuk. Ezen megszakító tehát előnyösen két kis kettős higanymegszakítóból állhat, melyeknél az oxydáció elkerü-