39510. lajstromszámú szabadalom • Újítások robbantó anyagokon
2 -hető burokkal veszi körül, mely az összegyúrás után lehűl, amidőn is a nitro- vagy azoszármazékok kristályai a chlorát részecskék körül helyezkednek el. E burok létezését az a tény igazolja, hogy a nátriumchloráton alapuló robbantóanyagaimnál ez a természeténél fogva nedvességet fölszívó só a levegő nedvességének hatása alól ki van vonva. Megjegyzendő, hogy az olaj soha sem párologhat el. A keverés tényleg igen magas hőmérséklet mellett történik, annyira, hogy midőn az anyag lehűl és hőmérséklete még oly magas, mint a levegőé, midőn nyár derekán a lehető legnagyobb hőfokot eléri, a kristályosodás, vagy a nagyon pépes állapot már megkezdődik. Az ily módon nyert robbantó anyag oly állandó, hogy 150—200°-ig bátran hevíthető anélkül, hogy összetétele a legcsekélyebb változáson menne keresztül, de a robbanás eredménye mégis igen nagy, ami az általam választott éghető testek alkalmazásának következménye. Ezek az előnyök elvesznek, ha a chlorátot az éghető nitro- vagy azoszármazékkal keverjük s azt olajjal csak nedvesítjük s nem oldjuk föl benne, mint az a picrinsav -val hideg úton történt. Különösen észlelhető, hogy amint a hőmérséklet emelkedik, az olaj elpárolog, de könnyen belátható az is, hogy egyszerű keverés által kevésbé sűrű robbantóanyag nyerhető, mint a föloldás által. Mielőtt a chlorátos kompozíciók gyártásának részleteire térnék, szükséges hogy néhány részletet elmondjak azokról az anyagokról, melyeknek az éghető anyagok szerepét juttattam robbantószereimnél. Nitroszármazékok. A nitroszármazékok — melyeket nem szabad összetéveszteni a nitroéterekkel, mint pl. a nitroglicerinnel, vagy nitrocellulozával — fölosztanak nitrokarburokra (mononitrobenzol, mononitronaftalin, dinitronaftalin, trinitronaftalin, binitrobenzol stb.) nitrofenilokra (trinitrofenol, picrinsav, tetranitrodifenol stb. és nitroaminokra (nitroanilin, nitrodifenylamin stb.). Ezek ásványolajokban hideg és meleg állapotban nem, vagy csak kevéssé, ellenben állati vagy növényi olajokban hideg állapotban kevéssé, de megfelelő hőfokra hevítve változó mértékben oldódnak. Ez állításom megerősítésére néhány példát fogok idézni. A nyers mononitronaftalin körülbelül 52°-nál olvad; tisztított és sublimált állapotban az olvadás csak 61°-nál áll be. Rendes hőmérséklet mellett, tehát körülbelül 15—20°-nál, a ricinusolaj a mononitronaftalinból körülbelül 25%-ot old, vagyis száz súlyrész olaj, huszonöt súlyrész mononitronaftalint old föl; 65° hőmérséktől kezdve e származék bármely arányban oldódik. Oliva és lenolajban körülbelül ép úgy oldódik, mint a ricinusolajban. Az olajnak és mononitronaftalinnak egyenlő mennyiségekben való oldata a lehűlés alkalmával megszilárdul. A nyers binitronaftalinok, melyek % és [3 binitronaftalinok keverékei s melyeknek megfelelő olvadási pontja 240° és 170°, ricinusolajban kevéssé oldódnak. Rendes hőmérséklet mellett csak alig 1% oldódik, 100°-nál az oldódási képesség emelkedik s körülbelül 4—5°/Q -ot ér el; 125° körül 60% s a nitroszármazék olvadási pontján, 170—180° körül, a két folyadék minden arányban keverhető. A kihűlés folytán az oldat megszilárdul. A nyers binitrobenzol körülbelül 70° nál olvad; ha tiszta, akkor 90°-nál. Rendes hőmérséklet mellett ricinusolajban körülbelül 4%, olívaolajban körülbelül 3% és lenolajban 5% oldódik. 90° hőmérséklet mellett, melynél teljesen megolvad, 20 gr. binitrobenzol és 20 gr. ricinusolaj teljesen összekeverődnek s tiszta folyadékot képeznek, mely a lehűlés folytán megszilárdul. A picrinsav vagy trinilrofenol 125°-nál olvad. Rendes hőmérséklet mellett a lenolaj körülbelül 5% picrinsavat old föl, a ricinusolaj 4%-ot s az olívaolaj 1%-ot. 100°-nál a ricinusolaj körülbelül 20% picrinsavat old föl és 125—130°-nál vagyis a picrinsav olvadási pontján, a ricinusolaj csupán 50% picrinsavat old föl. Ha nagyobb mennyiségű picrinsavat teszünk az olajba,
