39488. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műkövek előállítására

— 2 — puhulnak, ellentétben a jelen eljárással, mely a kapott termékei által eredményesen és sokkal egyszerűbb munka módja által szemmel láthatólag nagyon előnyösen különbözik az eddigi eljárásoktól. Az irodalomból és az eljárásokból is ismeretes, hogy a kén a levegőhöz hasonló értelemben hat telítetlen olajokra és zsírokra, azonban, míg a levegő csak lassan befolyásolja az olajokat, addig ezen befolyás a merevedési proceszus és a megkeményedési tartam tekintetében a hozzáadott kén mennyisége folytán jelentékenyen emelkedik; végül még pedig a sajtolás előtt a jelen eljárásnál a megmerevítés levegővel való kezeléssel fejeztetik be, miután további kén hozzáadása az előállítandó masszának kívánt tulajdonságait károsan megváltoztatná. A ként vagy poralakban, például mint kénvirágot adjuk a porított töltőanyagokhoz, mielőtt ezeket a kötőszerrel megnedvesítjük, vagy pedig azt belekeverhetjük a melegített kötőszerbe úgy, hogy a kémiai vegyület, melyet a kén a kötőszerrel képez, ez utóbbi fölöslegében föloldódik. Olyan kötőszerek alkalmazásánál, melyek a kénre erősen reagálnak, mint pl. az úgynevezett száradó olajok és halzsírok az igen rohamos reakciónak elejét vehetjük azáltal, hogy előbb a kénnek egy kevésbé erősen reagáló kötőszerrel pl. gyantaolajjal való vegyületét állítjuk elő és csak azután adjuk hozzá az erősebben reagáló kötőszert. Miután a kénnek a kötőszer és töltőanyag nedves keverékére gyakorolt hatása végbement, a por megmerevítését a levegő behatása útján és végül a kövek tökéletes megkeményítését a formálás megtörténte után, a 33847. sz. törzsszabadalomban megadott módon befejezzük. A levegő behatásának tehát oly módon kell történie, hogy a levegő oxigénje a nedves kénezett kötőszerekkel kevert por legbelsőbb részéig behatolhasson és a kötőszert a töltőanyagokkal való összeköttetésben megmerevíthesse. Az egyes töltőanyagrészecskéknek tehát a fölületükön finom hártya alakban jelenlevő kötőszert a levegő számára hozzáférhetővé kell tenni. A levegő behatásának addig kell tartania, míg a száraz, de nyomás alatt még könnyen összetapadó poralakú termék előállításához szükséges merevséget elérjük. A masszának levegővel való kezelésénél tehát éppúgy, mint a törzsszabadalmi eljárásnál, gondoskodnunk kell arról, hogy a fönt említett föltételek teljesüljenek, azaz hogy a massza vékony rétegben legyen eloszolva, vagy hogy a levegő ahhoz minden oldalról lehetőleg szabadon hozzáférhessen. A levegőn vastag rétegben való heverés pl. nyitott födéllel bíró szekrényben nem vezetne célhoz, ha a réteg elegendő vastag, hogy a levegő hozzáférését az alsó rétegekhez korlátozza vagy erősen megakadályozza. A megmerevedési processzus gyorsításán és a megkeményedési időtartam megrövidítésén kívül a kénhozzáadás még a kész formadarabok keménységét is növeli. A kénhozzáadás előnyei főleg oly keverékeknél érvényesülnek, melyeknél a kötőszer százalék aránya igen nagy. Hogy a kénnek a kötőszerre való hatását alkalmas módon lehetővé tegyük, a ként az utóbbival lehetőleg finoman eloszlott állapotban kell érintkezésbe hozni, ami különböző módon lehetséges. 1. Lehet a ként finoman poritva, vagy kénvirág alakjában a poralakú töltőanyagokkal keverni, a keveréket a kötőszerrel megnedvesíteni és fölmelegíteni, mire a finoman eloszlott kén a kötőszernek a ként körülvevő folyadékrészecskéivel kémiailag egyesül; 2. lehet a porított ként, vagy a kénvirágot a megmelegített kötőszerbe belekeverni, ily módon annak kénezését foganatosítani és a töltőanyagokat a kénezett kötőszerekkel megnedvesíteni; 3. lehet ? ként valamely ismert oldószerében föloldani, az oldatot a fölmelegített kötőszerrel összekeverni és a töltőanyagot ezen keverékkel megnedvesíteni; 4. lehet a ként valamely könnyen bomló kénvegyület alakjában, pl. mint kénkloridot