39487. lajstromszámú szabadalom • Kőtörőgép

A rajzban föltűn betett foganatosítási alak, melynél a külső pofák állanak, a belsők ellenben lengenek, a legelőnyösebb. A viszonylagos mozgás, mint már említettük, igen csekély és a pofákat egymáshoz közelítő mozgás komponens körülbelül félakkora, mint a pofákat egymáshoz képest párhuzamosan elcsúsztató komponens. Ez azért szükséges, hogy a hasadás alkalmával beálló alakváltozást kövessék a pofák. A (65) csövön át betöltött anyag a tölcsérben elosztatik és az összes pofapárok közé hull, lehetőleg egyenletesen elosztva a gép egész kerületén. A tölcsérbe táplált anyagot megelőzőleg oly nagyságúra kell megtörni, hogy a darabok a pofák közé bejuthassanak, amelyek között azután tovább földolgoztatnak. A darabok a pofák távolodása közben a pofák közé hullanak, a pofák közeledése közben széttöretnek, a széttört részek a pofák újbóli eltávolodása alkalmával pedig kihullanak. Ily módon a gép egyik oldalán, ill. az egész kerület mentén elosztott egyik irányú, pl. (351 36) pofapárok (11. és 12. ábra) végzik a törést, mialatt a másik irányú, pl. (35 361) pofapárok friss anyagot engednek maguk közé. Ezen elrendezés folytán a kerület egyik pontján történő erőkifejtés a pofákat távolítani igyekszik egymástól, de ugyanez történik a pofatartó kerék kerületének diametrálisan szemközt fekvő pontján is, miáltal a forgási csap tehermentesítve van. A lengő kerék ágyazása a (3) csapon emellett olyan, hogy a kerék szemközt fekvő pontjain uralkodó nyomások kiegyenlítődését és a csap tehermentesítését megengedi, miáltal a nyomásokat nem a csapágyak, hanem maga a törendő anyag veszi föl úgy, hogy a gép hatásfoka lényegesen javíttatik. A zúzópofák közötti hézag vízszintes metszetben közelítőleg egyenletes szélességű, ellenben függélyes metszetben a pofák fölfelé távolodnak egymástól, hogy a kőzet kellő behullása biztosítva legyen. Azáltal, hogy a pofák fölületének párhuzamossága a vízszintes metszetben közelítőleg a lengés alkalmával is megmarad, a hatás ugyanaz, mintha sík, párhuzamos fölületek között munkáltatnék meg az anyag. A fölületek közötti hézagnak lefelé való szűkülése olyan, hogy megakadályozza, hogy bizonyos minimális szemnagyság a pofák között keresztül hullhasson anélkül, hogy a pofák hatásának kitéve ne legyen, i de a pofák eltávolodása után elegendő hézag keletkezik ahhoz, hogy az egyszer elrepesztett ércdarab lehulljon. Ezt azáltal érjük el, hogy a pofák közötti hézagot alul körülbelül félakkorára méretezzük, mint a hézag fölső részét. Az egymással szemben dolgozó fölületrészek egymással lehetőleg párhuzamosak legyenek, és tekintettel arra, hogy jeles esetben a relatív mozgás elfordulásban áll, úgy közelítjük meg leginkább ezen követelményt, ha az egymással dolgozó fölületeket körívalakban visszük ki. Könnyen belátható, hogy egyenes kőtörő pofák alkalmazásánál az elfordulás utána párhuzamosság megszűnik, míg az ívelt pofák az egymással szemben kerülő elemek párhuzamossága fönmaradásának kedveznek. Az ívelés mértéke empirikusan állapíttatik meg a gép méreteire való tekintettel. Az ívek a forgási tengelyhez képest excentrikus fekvésű középpontokból húzat| nak úgy, hogy az ívek az elmozdulás irányával bizonyos átlagos szöget zárnak be. Ezen szög nagysága úgy választandó, hogy a fölületeknek egymáshoz való közeledő mozgása a kivánt arányban álljon a fölületek parallel elmozdulásához. A mozgásiránnyal párhuzamosan elhelyezett pofa esetében a pofák közt sem távolodás, sem közeledés nem állhatna be, másrészt ha derékszögben helyeztetnek el a pofák, akkor relatív hosszelmozdulás nem, hanem csupán közeledés és távolodás történne. Ezen szélső határok között az ívelt pofát oly szög alatt kell elhelyezni, hogy a közeledési mozgás nagysága és a csúszási mozgás átlagos nagysága úgy arányoljék, mint 1:2-hez. A kőtörőpofák csoportos elrendezése már ' elmagyaráztatott és itt hozzátesszük, hogy a pofáknak egymástól való távolodása pil-