39483. lajstromszámú szabadalom • Eljárás savesztereknek cellulozából vagy a hozzá közelálló átalakítási termékekből való előállítására

Megjelent 1!)()7. évi augusztus hó 23-án. MAGY. SZABADALMI SZABADALMI LEIRAS 39483. szám, IV/h/l. OSZTÁLYEljárás savesztereknek cellulózából vagy a hozzá közelálló átalakulási termékekből való előállítására. KNOLL & G° CÉG RAJNA/M

LUDWIGSHAFENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1907 január hó 23-ika. Ismeretes, hogy a cellulóza savszámazékokat képes adni, melyek közül különösen a salétromsav- és ecetsav származékoknak van technikai jelentősége. Mi már most azt találtuk, hogy a cellulózának orgános savakkal való származékai keletkeznek, hogy ha cellulózát vagy a hozzá közelálló átalakulási termékeket, mint hidrátcellulózát, oxicellulózát stb. illó egybázisos ásványi savak vagy neutrális sók jelenlétében melegítés közben orgános savanhidridekkel hozunk össze. Ha a nevezett anyagok nincsenek jelen, akkor a cellulóza acidilezése nem lép föl. Ezen anyagok által acidilcellulóza képződik úgy, mint a korábban ismeretessé vált esetekben kénsav által (1. Franchiment, Ber d. deutsch. chem. Ges. 141290. 1. és Rec. trav. chim. Pays-Bas 18472. 1. Skraup, Ber. d. deutsch. chem. Ges. 322418. 1. Lederer 118538. és 120713. német szabadalmi leírások, Farbenfabriken vorm. Bayer & Co., 153330. német szabadalom) vagy fenólszulfósavak által (324862. számú francia szabadalom). Ezen acidilező szerekkel szemben az általuk alkalmazott anyagok a cellulóza savszármazékainak előállításánál lényeges előnyöket nyújtanak, melyek abban állanak, hogy a segítségükkel készített oldatok, anélkül, hogy viszkozitásukból veszítenének, hónapokig eltarthatok és nem túlmagas hőfok mellett bomlás nélkül be is főzhetők. A cellulóza savszármazékainak ezen anyagokkal készített oldatai tehát alkalmasak direkt a levegőn vagy alkalmas leválasztó anyagokban műselyemmé való fonásra és közvetlenül föhasználhatók filmek és celluloidmasszák készítésére, míg a régebbi eljárásoknál a cellulóza savesztereit előbb ki kellett szabadítani, mielőtt azokból fonható oldatokat, filmeket és celluloidmasszákat készíthettek. Az illó egybázisos ásványsavaknál, mint pl. sósav, salétromsav, vagy ezek elegyei, ezen előny az alkalmazott, az acidilező folyamatnál meg nem kötött savak illékonyságára és ezeknek monobázicitására vezethető vissza, amely körülménynél fogva a cellulóza által esetleg megkötött sav menynyiségek tökéletesen elvesztik savanyú tulajdonságaikat, ami a többázisos savaknál nem áll elő. Hogy az acidileellulózáknak neutrális sókkal való előállításánál az azokra való bontó utóhatás csak igen csekély vagy egyáltalában semmi, az érthető. Meglepő azonban, hogy ezen anyagok is meglehetős