39459. lajstromszámú szabadalom • Eljárás villamos világítótestek előállítására fémes nyers szálaknak megfelelő gázokban villamos árammal eszközölt fehér izzítás útján

_ g — nak tömege és hőkapacitása az áramerősséghez képest, annál kevésbbé következnek be ezen hőmérsékletingadozások és annál kisebbek az említett eltorzulások. Ellenben ezen hőmérsékletingadozások annál nagyobbak, mennél vékonyabb a szál, vagyis mennél kisebb ennek tömege és hőkapacitása a fölhasznált áramhoz képest és mennél inkább növekedik az áramerősség és ezzel együtt az áttüzesedés; ugyanilyen mértékben aztán a szál eltorzulása is fokozódik. Az eltorzulás továbbá annál nagyobb, mennél jobban vezeti el a hőt a környező gáz, mert ezen esetben, az áramerősséget is megfelelően fokozni kell. A különböző vastagságú szálaknál ezen különbségek oly nagyok, hogy amíg pl. oly gázban, mely nitrogénen kívül, körülbelül 25% hydrogént tartalmaz, 50 periódussal bíró váltakozó árammal wolframból készült szálakat minden nehézség és eltorzulás nélkül oly erős izzásba lehet hozni, hogy az elektromos ellenállás állandó marad, ha a szálak oly vastagsággal bírnak, hogy azok az izzó lámpában, tehát vákuumban, körülbelül 1 ampere erősségű vagy ennél erősebb áramot tesznek szükségessé, hogy €gy-egy gyertyafény után 1.5 watt energiát fogyasszanak, addig ugyanily viszonyok mellett oly szálak, melyek 0.5 ampere áramfogyasztásra vannak szánva, teljesen eltorzulnak. Váltakozó árammal eszközölt fölhevítésnél tehát az eltorzulásoknak főoka tulajdonképen nem elektromos, hanem thermikus természetű és a szál izzásnak periodikus változásában áll. Hogy a szál alakváltozása elkerültessék, ill. ártalmatlan mértékig csökkentessék, arról kell gondoskodni, hogy a szálnak hőkapacitása elegendő legyen arra, hogy a maximális áramnál bevezetett nagyobb energiamennyiségek számára rezervoárként szolgáljon úgy, hogy a hőmérséklet lehetőleg állandó maradjon. Ezt azáltal érhetjük el, hogy az eddig rendesen használt, 50 periódussal bíró váltakozó áram helyett nagyobb periódusszámmal bíró váltakozó áramokat használunk, mert a periódusszámnak növekedésével természetszerűen csökken a száll periodikus hőmérsékletváltozásának nagysága és ennek folytán annak alakváltozása. Tényleg be is bizonyult, hogy 100 periódussal bíró váltakozó áramnak alkalmazásánál még igen vékony szálak is csak jelentéktelen mértékben vagy egyáltalában nem torzulnak el. De a váltakozó áram görbéjének alakja is befolyásolja ezen alakváltozást, amenynyiben az áramgörbének megfelelő megválasztásával, pl. egyenlő magassággal bíró, megközelítőleg, derékszögű félhullámok alkalmazásával szintén csökkenthetjük az ártalmas alakváltozásokat. A szálaknak szabálytalan eltorzulását végül teljesen beszüntethetjük azáltal, hogy a fehér izzítást egyenárammal foganatosítjuk. Ekkor azonban, amint azt a bevezetésben már említettük, a szálnak egy bizonyos irányban való elcsavarodása okoz zavart. Ezen elcsavarodás, amint azt pontos vizsgálatok megállapították, a föld, ill. a munkatér mágneses terének az áram által átfolyt szálra való behatásán alapszik; ezt tehát elkerülhetjük azáltal, hogy a munkateret átszelő mágneses térnek befolyását alkalmas eszközökkel elhárítjuk. A jelen találmány tárgyát képező eljárás szerint tehát az elektremas izzítást akként foganatosítjuk, hogy váltakozó áram alkalmazásánál a periódusszám fokozása által, ill. a váltakozó áram görbéjének alkalmas megválasztása által a szálnak pe-i riodikusi hőmérsékletváltozásait kisebbé teszszük, m|int amilyen az a közönséges, megközelítőleg sinusalakú, 60 vagy kevesebb periódussal bíró váltakozó áramnál, vagy pedig egyenáramot alkalmazunk és ekkor az áram által átfolyt szálat a munkatérben fönnálló mágneses térnek behatása ellenében alkalmas módon megvédjük. A mágneses befolyásoltatás elhárítását, ami egyenárammal eszközölt izzításnál szükséges, akként foganatosíthatjuk, hogy a munkatér mágneses terét kompenzáljuk, hogy azt zéróvá tegyük vagy pedig vas-