39447. lajstromszámú szabadalom • Vetélőfogó szerkezet szövőszékek számára
— 3 — A 8. ábrabeli foganatosítási alak az (U) lemezrúgó által tűnik ki, mely utóbbi a vetélőnek a nyelv második lejtőjére való érkezésekor fokozott mértékben szorítja a vetélőhöz a nyelv elejét. E rúgó erejét a (V) csavarral szabályozhatjuk. A 9. ábrában a nyelv jobb végét megkerülő és a nyelv baloldalára erősített, meghatározott erőségű (X) rugónak a fékezőnyelv második lejtőjét képező része a vetélő érkezésekor kiszorul, miáltal lejtőssége fokozódik. A vetélő a nyelv végére való érkezésekor beszorítja az (X) rúgót, ami által a rúgó a (V) csavaron támaszot találva, a másik irányban billenti ki a fékezőnyelvet úgy, hogy annak bal vége jól odaszorúl a vetélőhöz, mely így fokozatosan és hatályosan fékeztetik saját eleven ereje által. A 10. ábra szerint a fékezőnyelv forgási pontja nem a vezérlőkarhoz, hanem közvetlenül magához a bordaládára van az (I') csapon ágyazva. A (G' G') rúgók egy változatát is mutatja ezen ábra. A 11. ábráhan a fékezőnyelv közvetlenül a vezérlőkarra van ágyazva. A fékezőnyelv második lejtőjét itt egy (a) rúgó alkotja, melynek két végét a (b) és (c) csavarokkal lehet kellően beállítani úgy, hogy ezen rugalmas lejtő ferdeségét és a rúgó keménységét szabályozhatjuk. Ily módon hajlékony második lejtővel ellátott fékezőnyelvet alkotunk, mely lejtő rugalmas volta hozzájárul a vetélő fokozatos és biztos megállításához. A 12. ábra fékezőnyelve két részből áll. Az egyik (I) rész a 11. ábrabeli szerkezethez hasonlóan a (J) tartóvason van ágyazva, a másik (I') rész pedig külön forgási csapon van a (G) vezérlőkarra ágyazva és kilengését a (g) csavar határolja. Amikor a vetélő az (I) rész bal végéhez ér, ezt az oldalt szorítja, mire az (U) rúgó a (V) csavarhoz támaszkodva a második lejtőt képező (I') rész jobb végét a vetülékláda belseje felé nyomja. Ha a vetélő az (I'j rész jobb végét a vetülékláda belseje felé nyomja. Ha a vetélő az (1') részhez ért, akkor meg az (I') résznek kiszorítása által az (I) rész szoríttatik a vetélő falához, miáltal a vetélőt erősen lefogja és visszaugrását megakadályozza. A 13. ábrában a fékezőnyelvnek ellenkező, mellső réázén van egy forgáspont, mely elhelyezést némely szövőszókszerkezet megköveteli. A biztonsági ütköző (P) füle a bordaláda végére van itt helyezve. A (P) fület működtető (0) kampót itten a (G) vezérlőkarra erősített (Y) horog viszi magával. A 14. ábrabeli szerkezetet a fékezőnyelv két végén alkalmazott és a (d) lemez által egymással összekötött, az önfékezést eszközlő (Z) és (Z') féktuskó jellemzi. A (d) lemez az (e) csavarra támaszkodik. A (Z) féktuskót, egy a (d) lemezre működő gyenge (f) rúgó rendesen a fékezőnyelv első lejtőnek szintjében tartja. Mikor azonban a befutó vetélő a végállásához közel érve beszorítja a második lejtő szintjéből kiálló (Z') féktuskót, akkor az (e) csavarra támaszkodó (d) lemez kibillen és a (Z) tuskót erősen odaszorítja a vetélő falához, miáltal teljesen megékeltetik. A fékezőnyelv ágyazására ismét a hüvelyformára alakított véggel ellátott (R) rúgó képezi. A fékezőnyelv kilengését az (S) csavar szabályozza. A fönt leírt fékezőnyelvek lefogó és fékező mozgásai természetesen mind a (G) vezérlőkarnak az 1—5. ábrák nyomán máileírt saját mozgásának kihasználása mellett alkalmaztatnak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Vetélőfogószerkezet szövőszékek számára, jellemezve azáltal, hogy a vetélőt a vetés végén megállító és lefogó fékezőnyelv a bordaládát mozgató hajtórúddal, vagy pedig a szövőszéknek vagy szövőgépnek más alkalmas mozgó alkatrészével oly módon van összekötve, hogy a vetélőnek a vetélőládába való érkezésekor a fékezőnyelv be van szorítva a vetélőládába közvetlenül a vetélő elindítása előtt pedig kihúzatik a vetélőládából azon czélból, hogy a fölszabadított vetélő indítása rendkívül csekély erővel és enyhén történhessék.
