39445. lajstromszámú szabadalom • Önműködő víz- és levegőlebocsátó szelep

- 2 -a szabadba és melynek falán előnyösen egy (f) furat van alkalmazva. A szeleptest löketének liatárolására a (d) nyújtványon átdugott (g) pecek szolgál. Eme szelep működési módja a következő : A nagy nyomású gőz a (c) szeleptestet szabályos üzem közben a (b) rúgó feszültsége ellen az (a) szeleptestben kiképezett szelepülésre szorítja úgy, liogy a szelep tömítve zár, az (e) térben légköri nyomás uralkodik és a (b) rúgó nem fekszik a gőztérben. A (b) rúgó akként van beállítva, hogy nyomása a legkisebb üzemi nyomásnál lényegesen kisebb nyomással tartson egyensúlyt, illetve csakis oly nyomásnál emelhesse le a szelepet fészkéről. Ha már most — rendszerint az üzem megszűnte után — a gőztartályban a nyomás a rúgó nyomása alá siilyed, a (b) rúgó a (c) szeleptestet nyitja és a csapadékvíz a szeleptest alatt lévő (e) térbe jut, honnan az (f) túraton és a tok feneke és a szeleptestet vezető (d) nyújtvány között lévő szűk hézagon a szabadba megy. A nyitott (aj szelepen át a gőztartály teljesen kiürül és abba levegő jut be úgy, hogy a gőztartály sem a csapadékvíz megfagyása következtében meg nem rongálódhatik, sem vákuum alá nem kerülhet. Lényeges már most az, hogy a kifolyó csapadékvíz elvezetésére szolgáló keresztmetszet lehetőleg csekély, vagyis az (f) fúrat és a (d) toldat körül hagyott hézag keresztmetszetének összege oly kicsi legyen, hogy az üzem újrafölvételénél beáramló folyadék a csekély elvezető keresztmetszet következtében már ama kis üzemi nyomásnál, mely a rúgó nyomást ellensúlyozza, akkor ellennyomást gyakoroljon, hogy a szelep a rúgó és a légköri nyomás hatása ellen zárodhassék. Könnyen beláthatjuk, hogyha a most jelzett berendezést nem alkalmazzuk, a szeleptest az előre meghatározott kis nyomás elérésénél kinyílnék ugyan, de nem záródnék eme kis nyomás újból való elérésénél elég biztosan, mert az akadályozatlanul kiáramló folyadék a szeleptest körül szabadon áramolhatnék és ezért a szeleptest csakis akkor záródnék, mikor a víz vagy gőz kiáramlása oly nagy sebességgel történnék, hogy az áramló víz vagy gőz a szelepet dinamikus hatásával vihetné a záró helyzetbe. Minthogy azonban a kiáramlási keresztmetszet csökkentve van, a (e) toldatot és evvel együtt a (c) szelepet is a kiáramló folyadék a kiáramlási keresztmetszet csekély volta következtében lényegesen fokozott nyomása által a rúgó és a légköri nyomás hatása ellen a záró helyzetbe állítja. A 2. és 3. ábra a szelep oly foganatosítási alakjait ábrázolja, melyeknél a lefojtást a (d) korongok idézik elő, mely korongok a kiáramlási keresztmetszetet szúk gyűrűhézag hagyásával zárják el és esetleg szűk (f) fúrattal is el lehetnek látva. A szabad elvezető keresztmetszet itt is elég csekély, ezenkívül a külső levegő is szabadon beáramolhat és a rúgót hűtheti. Magától érthető, hogy a többi viszony változatlanul hagyásával a szelepet annál érzékenyebbé tehetjük, vagyis hogy a szelep annál előbb zár, minél kisebbre veszszük az elvezető keresztmetszetet, vagy minél nagyobb az a fölület, melyre az elfolyó folyadék ellennyomást gyakorol és viszont. Ebből kitűnik, hogy a 3. ábrán látható szelep érzékenyebb, mint a 2. ábrán látható és ez viszont érzékenyebb, mint az 1. ábrán látható, ha a folyadék elvezetésére szolgáló kis keresztmetszetet mind a három esetben egyenlő nagyra vesszük, mert a 3. ábrán a kifolyó folyadék a nagy (d) korongra, a 2. ábrán a kisebb (d) korongra és az 1. ábrán még kisebb (d) nyújtványra gyakorol a rúgó és a légköri nyomás ellen ható ellennyomást. Tehát a csökkentett kifolyató keresztmetszet és ama fölület viszonyának, melyre a kifolyó folyadék hat, megfelelő megválasztásával a szelep érzékenységét már szabályozhatjuk. Iíp úgy fölismerhető az is, hogy a beállítás a kifolyó folyadék nyomása ellen ható külső terhelésnek, vagy a szeleptest löketének szabályozásával is szabályozható és hogy az érzékenység a terhelés fokozásával, illetve a löket növelésével csökken és viszont.