39425. lajstromszámú szabadalom • Önműködő csapda

Megjelent 1907. évi augusztus hó 14-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 89425. szám. X/e. OSZTÁLY. Önműködő csapda. KLING GYÖRGY TANÍTÓ HELMSTADTBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 október hó 23-ika. Azon ismert önműködő csapdáknál, melyek két egymástól eltávozó billenőlemezzel bírnak, a csapdába került állat megszöktetik, mert a billenőlemezek nem billennek elég gyorsan le, minthogy az állat önsúlya a két billenőlemezt, vagy az egyik lemezt a tengely közelében terhelheti és mert továbbá a kiakasztószerkezet és a billenőlemezek közötti kapcsolat hiányos. Ha az állat a második biilenőlemezre lép, akkor mindkét billenőlemez mozgásba hozatik ugyan, azonban a billenőlemezek nem akasztatnak ki hirtelen. Ezenkívül az állat már akkor visszaretten, amikor a csapdára lép, minthogy éppen a kiakasztószerkezet és a billenők közötti hézagos kapcsolat folytán a fölvezető billenőlemez nincs teljesen szilárdan és mozgathatatlanúl ágyazva, hanem kissé utánenged. Az állat továbbá a csapdát be is piszkíthatja, minthogy az állat a csapdaszekrény belsejében elrendezett kiakasztószerkezetbe vagy más fészekbe kapaszkodhatik, vagy a billenőlemezeknek a csapdaszekrény belsejében mozgó, súllyal terhelt emeltyűkarjára ugorhat és utóbbin helyet foglalhat. A találmány lényege már most abban áll, hogy egy a csapdaszekrényen kívül fölfüggesztett inga a fölvezető billenőlemezt másik a másik billenőlemeztől függetlenül, szilárdan és mozgathatlanúl megtámasztja és már a másik billenőlemezre kifejtett legkisebb nyomásnál oldalt mozgattatik, miáltal a billenőlemezek az inga által létesített támaszukat egyidejűleg elveszítik és lebillennek. A mellékelt rajzon: az 1. ábra a csapda hosszmetszete, a 2. ábra a kiakasztószerkezet nézete és a 3. ábra a billenőlemezeket és a kiakasztószerkezetet nagyobb léptékben rajzolva a billenés pillanatában tünteti föl. A kiakasztószerkezet egy egyszerű, az oldalt álló csapdaszekrény külső oldalán fölfüggesztett és a csapda hosszirányában mozgó (i) ingából áll, melynek súlypontja az inga beállított helyzetbe a fölfüggesztési ponton kívül fekszik úgy, hogy az inga (i, i2) orrával erősen a billenőlemezeken alkalmazott (g2, h2) ütközőkhöz fekszik és így a kiakasztószerkezet és a billenőlemezek között hézagmentes kapcsolat állíttatik elő. Ezáltal elérjük, hogy az inga a nagyobb (h) felvezető billenőlemezt a rövid (g) billenőlemeztől függetlenül mozgathatatlanúl megtámasztja és a rövid (g) billenőlemezre kifejtett legkisebb nyomásnál, — melyet az