39422. lajstromszámú szabadalom • Visszafutó csővel bíró löveg

- 3 (L) rúgó megfeszítése közben a lövegcsővel szemben eltolódik. Ennek az a következménye. hogy az (F) forgattyú a (G) hajtórúd hatása alatt az (y) nyíl irányában elfordul (4. ábra). Az (F) forgattyú a (C) tolóemelő (E) tengelyét is forgatja, tehát a (D) záróék lefelé mozog (7. ábra). Eme mozgás vége felé az (F) forgattyú (f3) orra az (0) emelő (o2) orrához viszonyítva oly helyzetet fog elfoglalni, hogy az (0) emelő a (z) nyíl (4. ábra) irányában kilenghet. Közvetlenül ezután a záróék (d3) ütközőfölülete az (nl) orr közvetítésével az (N) kidobót és evvel az (M) tengelyt és (0) emelőt is a (z) nyíl irányában hirtelen forgásnak indítja, miközben a kidobó a tötényhüvelyt kilöki és az (o2) orra az (f3) orr pályájába lép be, mint az a 7. ábrán látható. A (K) hüvely és a (H) rúd említett eltolódásánál a (kl) ütköző a (J) tok (il) hasitékában mozog. Ennek az a következménye, hogy a (K) hüvely a (H) rúdon az (x) nyíl (5. ábra) irányában elfordul, a (kl) ütköző pedig addig csúszik a (b2) ütközőnek a lövegcső fenékdarabja felé fordult homlokföliiletén, míg ebből ki nem kapcsolódik. Ez akkor következik be, mikor az egyes részek a 7., 9. és 11. ábrán látható helyzetüket elérték. Ettől a pillanattól kezdve a (H) rúd a lövegcső előre futásában részt fog venni, egyidejűleg pedig a feszültségét elvesztő (L) rúgó hatása alatt a lövegcsővel szemben is eltolódik és az (F) forgattyút (E) tengelyével együtt addig forgatja az (u) nyíl (7. ábra) irányában, míg az (f3) orr az (o2) orrot nem éri (8. ábra). Az egymásba fogódzó két (f3, o2) orr meggátolja, hogy az (L) rúgó feszültsége még tovább csökkenjék. Az (E) tengely forgásában a (C) tolóemelő is részt vesz úgy, hogy a (D) záróék kis mértékben megemelkedik és a (d3) ütközők az (N) kidobó (nl) orraiból kikapcsolódnak (14. ábra). A záróék ezenközben annyira emelkedik meg, hogy az (N) kidobó (nl) orrai az új töltény bevezetésénél akadály nélkül térhessenek ki. Az előrefutás végén az egyes részek a 8. és 14. ábrán látható helyzetet foglalják el. Töltésnél a töltény fenékpereme az (N) kidobót eredeti helyzetébe forgatja vissza, a kidobóval együtt az (0) emelő is elfordul, melynek (o2) orrai ezenközben az (f3) orrokból kikapcsolódnak úgy, hogy az (F) forgattyú szabaddá válik és a feszültségét elvesztő (L) rúgó hatása alatt a (v) nyíl (8. ábra) irányában elfordul, miközben a (C) tolóemelő a závárzatot zárja. Egyidejűleg a (kl) ütköző is ama helyzetébe jut, melyből az (il) horony (i2) kiszélesedésébe beléphet. Most már az összes részek az 1—3. és a 11. és 12. ábrán látható helyzetet foglalják el.. Ha a závárzat zárását a löveg megtöltése nélkül akarjuk végezni, az (0) emelő (o2) orrát az (F) forgattyú (f3) orrából oly módon kapcsoljuk ki, hogy az (0) emelőt az (ol) karja segélyével forgatjuk. A 15. és 16. ábrán látható löveg a leírtból csakis annyiban tér el, amennyiben a závárzatot vízszintes ékzávárzat képezi. Ekkor a závárzat nyitását és zárását eszközlő (P) tengely (a tolóemelő tengelye) a lövegcső fenékdarabjában függélyes helyzetben van ágyazva, fölső végén a (Q) kiemelő van fölékelve, melynek az első foganatosítási alak (f3) orrának megfelelő (ql) orra van. A (P) tengelynek másik — a cső fenékdarabjának alsó fölülete alá érő — végén egy (Ii) kar van fölékelve, mely a (P) tengelyt a (G, H) ütközős rudazattal köti össze. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Visszafutó csővel bíró löveg, a lövegcsövön és a fölső lövegtalpon alkalmazott ütközőpárral, melynek tagjai a lövegcső visszafutásánál egymás elől kitérhetnek, a cső előrefutásánál azonban egymásba ütköznek, azáltal jellemezve, hogy a lövegcsövön alkalmazott (kl) ütközőt egy ugyancsak a lövegcsövön alkalmazott (G, H) rudazat köti össze a závárzat nyitását és zárását eszközlő (E), illetve (P) tengellyel. 2. Az 1. alatt védett, visszafutó csővel bíró löveg egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (kl) ütköző a (H) rúdon van alkalmazva, mely a lövegcsövön hosszanti tengelye irányában a lö-