39384. lajstromszámú szabadalom • Berendezés termőföldek és hasonlók öntözésére

Megjelent 1907. évi augusztus lió 7-én. MAGY. KIR. szabadalmi hivatal. SZABADALMI LEIRAS 39384. szám. X/h. OSZTÁLY. Berendezés termőföldek és hasonlók öntözésére. omorovicai heinrich istván mérnök wienben. A szabadalom bejelentésének napja 1906 november hó 15-ike. Jelen találmány termőföldek és hasonlók öntözésére szolgáló berendezésre vonatkozik, mely igen csekély termőföldveszteséggel és földmunka nélkül bárhol könnyen olcsón fölállítható. A berendezés lényege abban áll, hogy az öntözendő termőföldek fölött eséssel bíró csatornát vezetünk végig, melyből a vizet a lopók segélyével a csatorna tetszés szerinti pontjáról az öntözendő helyre vezetjük, anélkül, hogy a csatornán elágazásokat kellene építeni. Ha a talaj természetes eséssel bír, akkor a csatornát természetesen nem kell a talajhoz képest ferdén elrendezni, hanem a termőföld fölött lehető kis magasságban vezetjük. A mellékelt rajzon a berendezés példaképem kiviteli alakja az 1. ábrában keresztmetszetben és a 2. ábrán oldalnézetben van föltüntetve. A 3. ábra a berendezés kisebb léptékben rajzolt oldalnézete. Az öntözendő termőföld alkalmas vonala mentén egymástól megfelelő távolságokban bevert (a) cölöpökön (c) csatorna van elrendezve. A (c) csatorna legcélszerűbben fából készül és belső fölülete célszerűen (e) horganyzott bádogbevonattal bír úgy, hogy tökéletesen tömített csatornát kapunk, melyben a bevezetett vízből átszivárgás által mit sem veszítünk. A csatornát helyenként (g) vaspántokkal tarthatjuk össze. A bádogbélés a csatorna fölső oldalát is lefödi, hogy utóbbi eső és hó ellen védessék. Ha a talaj eséssel bír, akkor a csatornát ezen esés mentén vezetjük ; ellenkező esetben a csatornát a csatornahossznak megfelelő eséssel rendozzük el. Az utóbbi esetben általában elegendő a csatornát 1000 m.-kénti 1—1. 5 m. eséssel ellátni. A víznek a csatornából való kivezetésére vízzel telt (f) lopókat alkalmazunk úgy, hogy tehát a csatorna nem bír elágazásokkal, miért is az egész berendezés igen olcsón állítható elő. Az (f) lopó külső vége (f) lopófejjel van ellátva, melynek célja az, hogy a levegő a lopó csövébe be ne hatolhasson. Ha ugyanis az (f) lopót kívül egyszerűen egyenes vagy gyöngén hajlított véggel látnók el, akkor a lopó behelyezése után csakhamar levegő jutna a lopó külső csövébe, miáltal a víz kifolyása megszűnnék. Az (f') lopófej, mely lényegében a lopócső oly hirtelen görbületéből áll, hogy a lopócső egyenes részének (b) vége oly csőrészbe nyúlik, melyben a víz a (b) vég felé ér, a levegő ezen behatolását meggátolja és így bármily nagy átmérővel bír is,