39356. lajstromszámú szabadalom • Tartós égésű ívlámpa

melybe a (9) fölső szénnek kúpos vége illik be, a széntartót a szénnel oly módon kapcsoljuk, hogy a szenet a tartóba egyszerűen bedugjuk. Minthogy a (8) furat kúpos, a (9) szén biztosan be van az (5) széntartóba fogva és abban a lámpa égése közben meg nem lazulhat, míg az eddig ismert hengeres furatú széntartóknál a szén a tartótól a hőokozta kiterjedés következtében gyakran elvált. Természetes, hogy a széntartó a találmány tárgyát képező lámpánál is fölmelegszik azonban a furat és a szén bedugó végének kúpossága miatt a széntartóban újból megszorul. Mint az az 1. és 3. ábrán látható, a széntartó furatának falán (10) hasítékok vannak kiképezve, melyek megfelelő rugalmasságot kölcsönöznek eme falnak. Minthogy a fölső (9)|szén és a széntartó akkor, mikor a szabályozó berendezés működni kezd, mozog és minthogy a széntartó a szén leégése következtében fokozatosan sülyed, az (1) vázcsőben valamint a (4) szabályozócsőben (11) és (12) hasítékok vannak kiképezve. Eme (11, 12) hasítékok ugyanabban a sugárirányú síkban fekszenek. Ha már most a széntartót akként helyezzük be, hogy a furat falának egyik (10) hasítékba ugyancsak a (11) és (12) hasítékok síkjába esik, a szén eltörésénél a széntartóban maradt szénvéget könnyen eltávolíthatjuk, amennyiben a (11) és (12) hasítékokon hegyes szerszámot dugunk a (10) hasítékba, melynek segélyével a szénmaradékot a lámpa szétszedése nélkül lökhetjük ki. Az eddigi tartósi égésű ívlámpák főhátránya az, hogy meggyújtásuknál lobogtak. Ennek az az oka, hogy mikor a vasmag elmozdulása az áramkört zárja, egyidejűleg a fölső szén befogó szerkezete is működésbe jön, még pedig mielőtt a szénvégek eléggé fölmelegedtek, minek következtében nyugodt fényív nem képződhetik ki. Ezt a hátrányt a találmány tárgyát képező berendezésnél akként kerüljük el, hogy a mag és az evvel kapcsolt szabályozócső meghúzásánál a befogó szerkezet nem indul azonnal működésnek, hanem csakis bizonyos idő multán, időközben a szénvégeken elég magas hőmérséklet fejtődött ki úgy, hogy mikor a befogószerkezet a fölső szenet az alsótól távolítja, a fényív nyugodtan képződik és el nem szakad. Ezt a célt a 2. ábrán látható berendezéssel érjük el. A (4) szabályozócsőnek lefelé kúposán kiszélesedő (14) furattal ellátott (13) karimája van, a furaton pedig a (16) vonórúd (15) fölső része nyúlik át, mely vonórúdhoz a (17) szénbefogó van csuklósan kapcsolva. A vonórúd (15) és (16) része egymásba van csavarva úgy, hogy a (18) fejet a (17) szénbefogótól többé-kevésbbé távolítani lehet. Mint az az 1. ábrából kitűnik, a (18) fej valamivel a (13) karima fölött fekszik, mikor a szénvégek egymásra fekszenek. Ha az áramot bekapcsoljuk, a (4) szabályozócső fölfelé mozog, a szénbefogót azonban csakis akkor befolyásolja, mikor a (13) karima a (18) fejbe ütközik. Minthogy ez a (15) részhez kúpos (19) fölület útján csatlakozik és minthogy a (14) furat is kúpos, a (13) karima és (18) fej egymással való érintkezésénél a (15, 16) vonórúd megfelelő elmozdulást végezhet. A (17) szénbefogó — mint az a 2. ábrán világosan látható, — két részből, a tulajdonképeni (17) szénbefogóból és a (20) betétből áll, mely nem vezető, tehát nem fémes, el nem éghető anyagból készül, míg a (17) szénbefogó legelőnyösebben fémből áll. A szénbefogó ily kiképezési módjának az az előnye, hogy a szénbefogó és szén érintkezési helyén szikra nem képződhetik, másrészt a szénbefogó mégis elég szilárd és nem oly érzékeny, mint a teljesen nem fémes anyagból készült befogó. A 2. ábrán a vonórúd fölső (15) részén a (13) karimától kis távolságban egy beállítható (21) karima látható, melynek célja az, hogy a (13) karimát a (17) szénbefogótól bizonyos minimális távolságban tartsa. Ugyanis ha több lámpát láncolatosan kapcsolunk, a lámpáknak a szabályozó berendezés tekintetében egymással teljesen meg kell egyezniök. Ezt azonban a gyártásnál csak nagy nehézségek leküzdésével lehet elérni, míg a beállítható (21) karima alkalmazása az egyes lámpák utólagos beszabályo-