39297. lajstromszámú szabadalom • Befűzőkészülék
szüléket a himzőgép tűléniája mellé helyezni, hogy a befűzést a gép menete köziben végezhessük. A fémcsíkból meghajlítással vagy bármely más alkalmas módon készült (a) keretbe a (c) rúgó hatása alatt álló (b) pálcika van hosszirányban eltolhatóan ágyazva. Ez az adott esetben külön vezetett (b) pálcika egyik végén a kiszélesített (d) talpazattal van ellátva, másik végén pedig a vékony (e) tűben végződik, mely az (f) szögecsekkel vagy forrasztással vagy más módon mereven összekötött (g) keretvégek finom furatába hatol. Az (e) tűrész külső homlokvége biztosabb működés céljából érdes fölületű lehet, amit például úgy érünk el, hogy ezt a homlokfölületet a tű edzése előtt finom ráspolyhoz verjük vagy homokszóró készülék hatásának tesszük ki. A keret egyesített végei kifelé görbülnek úgy, hogy (i) ékköz képződik, mely arra szolgál, hogy a tű fokába bevezetendő fonalat fölvegye. Használatnál a készüléket (d) talapzatával asztalra állítjuk, melyre egyébként rá is erősíthető, a (k) fonalat az (i) ékközbe tesszük úgy, hogy két oldalt lecsüngjön, amint azt a 2. ábra láttatja, és az (m) tűt az (i) ékközben úgy tartjuk, hogy a tű foka az (i) ékközbe keresztben húzott (n) jelzésre (lásd 3. ábrát) kerüljön és a tűre csekély nyomást gyakorolunk, illetőleg azt gyöngén lenyomjuk. Ennek következtében az (e) tű az (m) tű fokán áthatol és az ezáltal U-alakú (c) hurokká hajlított fonalat a tű fokán átvezetjük. Most már óvar tosan eltávolítjuk a tűt úgy, hogy a tű fokába csak lazán bedugott (o) hurok ki ne essék, mindaddig, míg a hurkot két ujjal meg nem fogtuk és teljesen áthúztuk. Különös előnye van ekkor az (i) ékköznek, mely a tűnek biztos ágyazást nyújt és a befűzést, annyiban megkönnyíti, miszerint lehetővé teszi, hogy a tűt úgy fektessük beléje, hogy a tű fokának hossziránya a fonal hosszanti irányával párhuzamosan fekszik. Az (e) tű homlokvégének föntebb említett érdessége nem föltétlenül szükséges ugyan, azonban igen sima vagy kemény fonalak, pl. selyem befűzésénél ajánlatos, minthogy a fonal oldalt le nem csúszhatik. Némely esetben ajánlatos a készüléket kézben tartani, mikor is a kezelés lényegileg ugyanez marad és a készülék talapzata nyomó gomb gyanánt szolgál. A készüléket ekkor a 4. ábrából látható módon megfogjuk hüvelyk-, mutató- és középujjunkkal és miután a (k) fonalat az (i) ékközbe helyeztük és a tűt föléje tettük, hüvelykujjunkkal csekély nyomást gyakorolunk a (d) talapzatra, egyébként pedig teljesen úgy járunk el, mint előbb. A hajócskás himzőgépek tűinek befűzésére szolgáló készülék (5. ábra) a fönt leírttól az oldalt legörbített (p) tűmércében tér el, melyet a kellő pillanatban gyorsan odaillesztünk a (q) lénia hátsó éléhez, ill. az (r) tűlemezkéhez, hogy a tű fokába pontosan beletaláljunk. Ugyanazon pillanatban a hüvelykujjal megnyomjuk a (d) gombot és a készüléket már vissza is rántjuk. Ezt a három kézmű veletet ügyes ember jóformán egyszerre végzi. Az 5. ábra sematikus ábrázolást tüntet föl. A legtöbb ilynemű himzőgépnél ugyanis a hajócska pályája, mint ismeretes, rézsútosan van állítva, a tű foka pedig derékszögben áll az irányhoz. Ha a fonalat nem úgy, mint a 2. ábrán látható, a készüléktől el a tű fokán átlökni, hanem az ellenkező irányban a készülék felé át akarjuk húzni a tű fokán, akkor az (e) tűt nem képezzük ki egyenes homloklappal, hanem kampósan, úgy, mint azok a géphimzésnél már eddig is alkalmazásban állanak. A fonalat pedig ekkor nem a 2. ábrán látható módon az (i) ékközbe helyezzük, hanem a tűfok ellentétes oldalán hurok alakjában bevezetjük a kampóba. A készülék maga azonban alapjában ugyanaz marad, mint előbb. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Befűző készülék, jellemezve (a) keretben hosszanti irányban eltolható, rúgóhatás alatt- álló (e) pálcácska által, mely hosszirányában kifejtett nyomás hatására az eléje tartott tű fokába belép, és a (c) rúgó hatása alatt önműködően visszatér eredeti állásába.
