39146. lajstromszámú szabadalom • Eljárás chlorátok és perchlorátok szétbontására és meggyújtására

— 2 — anyagokkal való keverékéhez oly kalcinált, el nem égő, könnyű és rossz hővezetőanyagot keverünk, mely azon tulajdonsággal bír, hogy a chlorátok vagy perchlorátok bomlásánál megolvadó sókat fölszívja és hogy így az olvadásnak az egész anyagban való elterjedését megakadályozza, tehát a meleget mintegy az elégési helyen tartja össze. Erre a célra pl. rendkívül alkalmas a kalcinált infuzoriaföld, amint ezt pl. dynamit előállítására használják, mivel körülbelül súlyának háromszorosával egyenlő mennyiségű folyadékot képes fölszívni. Fölszívó anyag gyanánt könnyű mangán- vagy vasoxydot használhatunk, melyet az illető karbonátból, oxalátból vagy más hevítés által bomló sóból állítunk elő, melyet aránylag alacsony hőmérsékletnél, pl. sötétvörös izzásnál hevítünk, míg a súly már állandó marad. Ezen az úton rendkívül könnyű, finom és igen hatékony port nyerünk. A biztonság növelésére előnyös ezen oxydokhoz 20% infuzoriaföldet keverni, hogy a keverék megolvadását biztosabban megakadályozzuk. Vigyáznuk kell arra, hogy csakis teljesen száraz anyagokat használjunk és hogy a nedvesség minden nyomát elkerüljük. Jó eredményeket érünk el pl. a következő keverési arányokkal: 1. példa: 100 rész szárított, igen finoman porított káliumchlorát, 40—60 rész finoman porított, a föntleírt módon előállított mangánoxyd. 2. példa: 100 rész szárított, igen finoman porított káliumchlorát, 40—60 súlyrész fönt leírt mangánoxyd, 5—20 súlyrész kalcinált infuzoriaföld. 3. példa: 100 rész szárított, igen finoman porított káliumperchlorát, 20—40 rész kalcinált infuzoriaföld, 3—5 rész száraz, porított faszén. Az így előállított poralakú keveréket gázáteresztő, eléghetetlen anyagból pl. azbesztszövetből készült zacskókba vagy hasonló burkolatokba töltjük, melyekben az elégés közvetlenül végbemehet. Miután ezen por lánggal való érintkezés által csak igen nehezen gyújtható meg, az anyag fölszinén könnyen meggyúló és a chloráttól vagy perchloráttól függetlenül égő gyújtóanyagot alkalmazunk. így pl. az azbesztszövetbe burkolt porban mélyedést alkalmazhatunk és ebbe közönséges lánggal könnyen meggyújtható port tölthetünk. Ezen célra igen előnyösen használhatunk gyújtótöltényeket, melyek káliumpermanganát és vaspor keverékéből állanak, mely elégése alkalmával nagy melegmennyiséget fejleszt. A fölszívóanyagnak pl. infuzoriaföldnek vagy izzítás által előállított fémoxydnak az a célja, hogy a bomlásnál keletkező megolvadt chlorátot, perchlorátot vagy chloridokat fölszívja és így megakadályozza robbanások keletkezését, melyek az egész tömegnek erős fölmelegedése folytán fölléphetnének. Mivel a fölszívó anyag rossz hővezető, a meleget szinte igen szűk helyre korlátozza, majduetn csak a tényleges elégés helyére és így másrészről igen erős helyi fölmelegedést eredményez, mely a bomlást elősegíti. A fölszívó anyag csekély sűrűsége továbbá az egész keverék sűrűségét is csökkenti, mely így nem emelkedik 0 7—0*8 fölé, míg magának a káliumchlorátnak sűrűsége 2-35 a káliumperchloráté pedig 2 55. Ez különösen azért igen fontos, mert tudvalevőleg valamely por robbanékonysága annál csekélyebb, minél csekélyebb a sűrűsége. A gázt átbocsátó burkolat lehetővé teszi, hogy a gázok oldalt távozzanak anélkül, hogy az egész tömegen keresztül kelljen útat törniök. Emellett a chlorátok vagy perchlorátok és a katalytikusan ható vagy az égést f ön tartó és fölszívó anyagok poralakú keveréknek elégése a tömeg térfogatának megváltoztatása nélkül megy végbe, miáltal lehetővé válik, hogy a gázfejlesztő edényt teljesen megtöltjük. Az elégés a nyomástól független sebességgel egyenletesen halad és így egyszerre akár 100 kg. keveréket égethetünk el ill. tölthetünk be egyszerre egy zárt tartályba. A chloráttól vagy per-