39090. lajstromszámú szabadalom • Síntisztító

végén a (c) kaparóvas (b) tartórúdja függ. A tartórúd ezenkívül egy, a kaparóvas fölött lévő ponton [az (u) fülnél] az (m) kengyel szárainak alsó (v) végéhez haladó (t) csavarrugók által az (m) kengyellel van összekötve. Az (1) kengyelnek a (h) tengelyhez párhuzamos harántdarabja a (b) tartórúd (a) hasítékán halad át és az(m) kengyel száraiban, a;z ezen kengyelt a (h) tengellyel, illetve a (CL) szögvasakkal öszszekötő (r rl) csavarok részére kiképezett lyukak hosszúkásak (3. és 4. ábra) úgy, hogy az (m) kengyel függélyes irányban j beállítható, hogy a (b) tartórúd a kaparó- j vasakkal együtt függélyes irányban pon- j tosan beállítható legyen, anélkül, hogy ' emellett a (b) rúd az (l) kengyel által be- \ folyásoltatnék. A (h) tengely egy (w) rúddal (1. és 2. ábra) ! van forgathatóan összekötve, mely rúd (x, j y z) rudazat által oly módon van a kocsi- j vezető helyén lévő (zl) fogantyúval összekötve, hogy ezen fogantyú fölemelésénél a j (h) tengely elforgatta tik, hogy az (m) ken- | gyei és a (b) tartórúd függélyesre állít- , tassék (1. ábra), miáltal a kaparóvas leg- ' mélyebb helyzetébe kerül, a sínhez fekszik és toldata a sínhoronyba lép, míg a fogantyú sülyesztése által a (h) tengely olymódon forgattatik el, hogy az (m) kengyel és a (b) tartórúd ferdén állíttatik és így a kaparóvas fölemeltetik, valamint a sínnel érintkezésen kívül hozatik. A kaparóvasnak mindenkori helyzetében való rögzítésére célszerűen egy, a kocsi (Br) homlokfalán (1. ábra) megerősített (St) csap szolgál, ! mely a (z) rúd két lyukának 'egyikével vagy í másikával kapcsolatba hozható. Minthogy a (b) tartórúd nem közvetle- j nül a (h) tengelyen ül, hanem az ezen ten- ! gelyhez párhuzamos (1) harántdarabot kö- i rülveszi és így a tengelyt derékszög alatt j keresztezi, ennélfogva a (h) tengelyt a j kaparóvasak letolására és fölhúzására csak igen kis szöggel kell elforgatni. Ha a (h) tengelyt a (zl) fogantyú fölemelése által elforgatjuk, akkor a kaparóvasak alsó széle a sínekhez fekszik, ill. a (d) toldatok a sinek hornyába biztosan befekszenek és pedig akkor is, ha a kocsi esetleg görbületen áll, minthogy a (d) toldatok oldalleferdítéseikkel először a legömbölyített horonyszélekre ütköznek és ezek által biztosan a hornyokba nyomatnak; a tartórúdnak e célra esetleg szükséges oldalirányú eltolását az teszi lehetővé, hogy a tartórúd oldaljátéktér szabadon hagyása mellett függ az (n) csapon, míg a (t) rugók megakadályozzák, hogy a kaparóvasak fölemelt helyzetében a (b) tartórúd a sínen átfektetett függélyes síkból megfigyelhetően kimozogjon. Ezen rugók a kaparóvasak fölemelt helyzetében a tartórudat erősen az (1) kengyel harántdarabja félé is húzzák és így a síntisztítónak a haladás közbeni rezgését megakadályozzák. A (b) tartórúd oldalirányú mozgathatósága lehetővé teszi, hogy a berendezés görbületeken is hibátlanul és kisiklás nélkül haladjon tova. Ezenkívül a kisiklás elleni nagyobb biztonság céljából, az esetben, ha mindegyik sín részére egy-egy kaparóvas alkalmaztatik, a két kaparóvas tartórúdja (s) harántrúddal (2. ábra) van egymással összekötve, mely a két tartórúddal csuklós kapcsolatban áll. Az (o) rugók a tartórudak fölső végét elég erősen támasztják ugyan, hogy a kaparóvasak szemetet, havat és hasonlót eltávolíthassanak, ha azonban a kaparóvasak nagyobb ellenállásokba, mint a hornyokba ékelődött kövekbe vagy hasonlókba ütköznek, akkor az (o) rugók kellően utánengednek, hogy a kaparóvasak ezen akadályok fölött tovamozoghassanak, anélkül, hogy valamely rész eltörnék. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Sín tisztító, jellemezve azáltal, hogy a kaparóvas (b) tartórúdja egy hosszhasíték segélyével egy, a kocsiállványon ágyazott vízszintes (h) tengellyel helytállóan összekötött (l) kengyel harántdarabját vezetés céljából körülveszi és a tengelyt derékszög alatt keresztezve, egy, a tengellyel forgathatóan összekötött, beállítható karon függ úgy, hogy a tartórúd függélyes irányban be-