39080. lajstromszámú szabadalom • Berendezés közúti kerékpárokhoz, azoknak a vasúti vágányokon való használatára

baloldali szorító lemez az említett hosszú- , kás lyuktól hátrafelé olyan nagyra van szabva, hogy a hátrafelé nyúló rész hengerré hajtható össze a harmadik kereket kitámasztó (k) rúd kampós végének befogadására. A szorító másik lemeze az előbbihez van szögecselve, körülfogj cl !cl villa- | szárat és füle az előbbinek közelebbi füléhez van csavarozva. A fölső szorítók egy lemezből készülvék, körülfogják a csövet és a villaszárat és szintén anyás csavarral vannak összehúzva (2e. ábra). Célszerű a cső és villaszár közé a szorító lemezhez hozzászögecselve kis lemezdarabot tenni, hogy ezek egész hossz- > ban ne érhessenek össze. A baloldali tányér acéllemezből van sajtolva. A közepére fúrt lyuknál fogva egy golyós agy kinyúló tengelye végére erősíthető. A golyós agy az acélcső megfelelően kiképzett végére szorítható közönséges anyás csavarral és tokjában a sínhez közelebb vagy távolabb állítható. A tányérok tartó tokjai félhengernél valamivel nagyobb részét fogják a golyós agyaknak; az összehúzó csavarok a toknak fölfelé nyúló rugalmas meghosszabbításán vannak, avégből, hogy a tányérok agyai az alulról ható nagyobb nyomásra tartó hüvelyeikből följebb ugorhassanak, amire a vágányokból való véletlen kisikamlás esetén van szükség, mert ilyenkor a gumikerekeken fut a kerékpár a földön; ezáltal egyrészt megóvjuk a készüléket az eltörés ellen, amit épen ezért könnyűre szerkeszthetünk, másrészt a járómű tehetett lenségénél fogva tovább futhatván, a rajta ülőnek sem történhetik semmi baja. A jobboldali villaszárhoz ugyanolyan módon a 2b. ábrán keresztmetszetben látható tányért erősítünk. Ez a tányér 6—8 mm.rel a sín síkja alá ér a föntebb mondott célból, de a keresztezéseken, mint a év óta tartó próbák beigazolták, alig észrevehető zökkenéssel átmegy a készülék. Ha a jobboldali tányérokat nem süly észtjük is le a sín síkja alá, a kerékpár nem fog leesni a sínről, mert legrosszabb esetben a külső tányérok futnak a sínen, de ezek úgy vannak állítva, hogy tengelyeik nem 'egészen merőlegesek a sín hosszára, hanem attól kis szögben eltérnek olyképen, hogy a sínről kifelé lefutni iparkodjanak és a gumikerekeket vigyék a sínre. Az első külső tányér nagyobb mértékben van ezen említett tulajdonsággal fölruházva az átjárókon való gyors és biztos áthaladhatás céljából. A tányérok közül csak az első belső ér néha a sínhez, tehát ezek nagy forgásszáma nem akadályozza a járómű könnyed futását. Az első villára ugyanolyan módon ugyanolyan berendezést erősítünk, mint a hátulsóra. Itt is van a baloldali alsó szorítóból előre nyúló hüvely [1. ábra (e) a harmadik kereket kitámasztó (h) rúd kampós végének befogadására. A fölső szorítók különböznek az előbbiektől némi tekintetben. Ezeknek összehúzó csavarorsója egy átmenő közös rúd, mindkét oldalon a szorítólemezeket összehúzó két-két csavaranyával. A jobboldali belső csavaranya, mint az lb. ábrán is látható, hosszú henger, amelyre merőlegesen az(r) kar van erősítve. Az (r) karnak másik végén hosszában hosszúkás lyuk van, a,mely lyukba belehatol a váz megfelelő helyére erősített, vízszintesen és a vázra merőlegesen álló (q) csavarorsó. Ezen csavarorsón az (r)-en belül is, meg kívül is, egyegy szárnyas anyacsavar van. Ha a két szárnyas anyacsavart egyszerre egyirányban forgatjuk, azok a (q) csavarorsó más helyére jutnak, de viszik .magukkal a közöttük lévő (r) kart is, ami pedig a föntiek szerint szoros szerkezeti összefüggésben van a villával, vagyis a kormánnyal. Amint látjuk, az (r) kart a (q) csavarorsó bármely helyén meg lehet rögzíteni a két anyacsavar segítségével és minden hely a kormány más és más állásának felel meg, amelyek közül természetesen mindenkor azt választjuk, amely a másik két kerék állásának és más körülményeknek, például szélnek befolyása dacára, a kerékpárt egyenes vonalú haladásra képesíti. Közúton használáskor a külső anyacsavar