39078. lajstromszámú szabadalom • Berendezés élelmiszer szállító vasúti kocsik hőmérsékletének szabályozására

szelepet már csekély hőmérsékletemelke­désnél is erősen nyissuk, hogy ezen álla­potban mindaddig megtartsuk, míg a hő­mérséklet a rendes értékre nem sülyed és ezen pillanatban a szelepet hirtelen becsuk­juk, nehogy a hőmérséklet a megszabott határon alúl sülyedjen. A kénesőhőmérőt, mint föntebb említet­tük könnyen illó folyadékkal megtöltött görbe üreges csővel is helyettesítjük, mely beállítható ütközőkkel fölszerelt áttéti emelő segélyével mozgatja az elektromágnes áram­körét vezénylő tolókontaktust. Ha az elektromosságot közvetve akarjuk alkalmazni, úgy az elektromágnes a sze­lepre működő elektromos vagy más servo­mótor kormányzására használjuk. Ily módon a hőmérőt a mozgó kontaktu­sokkal együtt a kocsi tetszőleges helyére alkalmazhatjuk és nem kell azt az expan­ziószelephez szerelni. Több ily hőmérőt is helyezhetünk el a kocsi különböző részei­ben kapcsolatban a hűtőberendezés egyes független szakaszaival, hogy a kocsi egyes részeiben föllépő lokális hőmérsékletemel­kedéseket kompenzálhassuk anélkül, hogy a kocsi többi részeit túlságosan lehűtsük. A hőmérsőnek kiiktatását addig míg a kocsi ajtajai nyitva vannak egyszerűen azáltal érhetjük el, hogy az ajtók segélyével mű­ködtetett árammegszakítókkal az elektro­mágnes áramkörét megszakítjuk. Ha a kocsiban még a kocsi tengelye által vagy egyéb módon hajtott hűtőgépe­ket vagy jégtartályokat alkalmazunk, a ta­lálmány tárgyát képező szabályozóberende­zés szerepe lényegileg nem változik. A mellékelt rajzban a találmány tárgyát képező berendezés két példaképem fogana­tosítási alakja van sematikusan föltün­tetve. 1. ábra a berendezést folyadékhőmérővel, 2. ábra pedig üreges fémcsőhőmérővel mutatja. Az 1. ábrában a hőmérő a (2) kénesőtar­tályból és a szabad levegővel közlekedő (1) csőből áll, amidőn is a (1) tartály elég nagy ahhoz, hogy a két egymásután következő hőfoknak megfelelőleg a kénesőszál az (1) csőben elegendő nagy utat írjon le (körül­belül 1 vagy 2 cm.) hogy a kéneső fölszi­nén úszó (4) dugattyú (3) szára segélyével elég pontosan mozgathassuk az (5) tolókon­taktust. A (4) dugattyúbőrrel vagy hasonló­val van fölszerelve, a (3) szár pedig lazán megy az (5) tolókontaktuson keresztül és (6) és (7) menesztőütközőkkel van ellátva, melyek a (3) száron beállíthatók. Az (5) szán a (9) és (10) kontaktusrugókkal ellátott, el­szigetelt (8) fémdarabot hordja, mely kon­taktusok a rajzban föltüntetett helyzetben a (12) vezeték elszigetelt (11) szakaszán nyugszanak. Az (12) vezeték a (13, 14) fém­sínekkel van fölszerelve, melyek egymástól el vannak szigetelve. Ezen fémsínekhez a (15) áramforrást és (16) elektromágnest tar­talmazó áramkör két sarka van kapcsolva. A (16) elektromágnes (17s 18) sarkai pél­dául a nemmágneses fémből álló (19) ex­panzió-szelepszekrénybe vannak csavarva. Az elektromos áramot a vonat esetleges egyéb elektromos berendezéseiből is vehet­jük. Az elektromágnes ily módon gázvesz­teség nélkül működik (20) fegyverzetére, mely közvetlenül a (21) expanziószeleppel van összekötve. A gáz ily módon a (22) gáztartályból a (23) csőbe áramolhatik, melyhez a hűtőhálózat csatlakozik. Analóg elrendezést látunk a 2. ábrában, melynél az illó folyadékkal megtöltött görbe, üreges (la) cső csuklós rudak közvetítésével hat a (3a) emelőkarra, melynek beállítható (6a, 7a) ütközői az (5) tolókontaktust me­nesztik. Ezen berendezések működése a követ­kező : A rajzban a készülékek azon pillanatban állanak, melyben a hőmérséklet a megha­tározott fokot pld. 8° C. elérte és az (5) tolókontaktus a (13, 14) sínek alsó széléhez fog érkezni. Amint a (9) és (10) kontaktus­rúgók egyidejűleg érintik a (13, 14) síneket, az áram a (8) darab által záratik, a (16) elektromágnes gerjesztetik és (20) fegyver­zetét vonzván a (21) szelepet teljesen nyitja. A (22) tartályban levő sűrített gáz a (23) csővezetékbe áramlik. Ezen pillanatban a hűtendő helyiség hőmérsékletesülyedni kezd.

Next

/
Thumbnails
Contents