39076. lajstromszámú szabadalom • Iszapfogó berendezés gőzkazánok számára

- 2 — csőbe nyúl, mely tehát beömlési cső gyanánt is szolgál. Innen a tápvíz egy több elemből álló (c) iszapfogó hengerbe jut, melynek elemeit (d) csődarabok kötik egymással össze. A kazánhőmérsék által időközben fölmelegített víz a (d) csőtoldatokból az (e) szállóesövekbe emelkedik és útjában az iszapot a (c) iszapfogó elemeiben lerakva, fölmelegedett és megtisztított állapotban az (f) nyílásokon keresztül a kazántérbe jut. A (c) iszapfogótól egy (g) cső a (h) kifúvató szelephez vezet. Ha ezt a szelepet megnyitjuk, akkor a kazán- j ban uralkodó nyomás az összes csőelemekben lerakódott iszapot kifújja, anélkül, hogy a kazán üzemét be kellene szüntetni. Hogy ezen esetben, ha a kazánfűtő hanyagsága folytán ;a (c) iszapfogó eldugulna, üzemzavar ne következzék be, (i) biztonsági csövek vannak alkalmazva, melyek a (b) és (e) szállócsöveket oly módon kötik össze egymással, hogy az említett eltömési esetben a tápvíz az (i) biztonsági csöveken át jut a szállócsövekbe s az iszapot ezen biztonsági csövekben és a (d) összekötő csövekben rakja le. Ha az (i) biztonsági csövek szintén eldugulnának, akkor a tápvíz még mindig bejuthat a (b) szállócső, illetve beömlési cső fölső, kitágított nyílásán keresztül a kazánba. Az egyes csőelemeket a hőhatás fokozására bordásán is lehet kiképezni, mint ezt az (i) biztonsági csöveknek az 1. ábrán látható ábrázolása mutatja. A szállócsövek torkolatai a kazán építési módja szerint különböző helyek felé, tehát lefelé is irányíthatók. így pl. lokomotiv-, illetve lokomobilkazánoknál (4. ábra) a szállócsövek torkolatai lefelé a víztérbe vannak vezetve, hogy a gőz nedvesítése elkerülhető legyen. A tűzcsövek miatt ugyanis itt nincs hely arra, hogy a csőrendszert olyan alacsonyan rendezzük el, hogy a fölfelé irányuló szállócsövek torkolatai a vízvonal fölé ne emelkedjenek. Az 5. ábra szerint a szállócsövek torkolatai szintén a víztérbe vannak visszavezetve s ennek megfelelően rézsútos (e) szállócsövek vannak alkalmazva, melyek itt az (i) biztonsági csővel állnak összeköttetésben. Célszerű továbbá a szálló csövek torkolatait úgy elrendezni, hogy a torkolatok magassága a tápvíz beömlési helyétől kezdve fokozatosan csökkenjen, hogy az iszap először is a beömlési helytől legtávolabb fekvő elemekben rakodjék le. Az iszap ugyanis ott fog először lerakodni, ahol a víz legelőször kilép, ami a 6. ábra szerinti kivitelnél a legalacsonyabb (fn) torkolatnál történik, mely a víz beömlési helyétől leg-i távolabb van. Továbbá célszerű a szállócsövek torkolatait fönt kibővíteni, pl. tölcséralakban kiképezni (6. ábra), hogy a kiömlő tápvíz az áramlási sebességnek a torkolatnál föllépő további csökkenése következtében ismételten kénytelen legyen iszapot lerakni. Az 1. és 2. ábra Meunier-féle kettős gőzterű kazánt tüntet föl, melynek fölső részébe az általános elrendezésű iszapfogó van beépítve. A kazán alsó részében oly berendezés van ábrázolva, melynél a beömlési cső kétfelé ágazik. Ép úgy azonban több elágazás is alkalmazható. Ez esetben, mint a 2. és 3. ábrán látható keresztmetszetek mutatják, a szállócsövek is két (el) és (e2) irányban ágaznak el. A kísérletek azt mutatták, hogy az iszap kifúvásánál a (c) henger akkor tisztul ki legbiztosabban, ha a kazán nyomása csak egy, az iszap kilépési helyével átellenes oldalon, legcélszerűbben a (b) helyen hat. Ennek folytán az (f) csőtorkolatok (m) visszacsapó szelepekkel vagy (o) csapóajtókkal szereltetnek föl (5. és 7. ábra), melyek tehát a víznek a csőrendszerből a kazánba való kilépését megengedik, azonban az iszapkibocsátó nyílás megnyitása alkalmával önműködően elzáródnak. Végül még megjegyzendő, hogy úgy egymás mellett, míint egymás fölött is több biztonsági csővezeték rendezhető el. SZABADALMI IGÉNYEK. Iszapfogó berendezés gőzkazánok számára, jellemezve azáltal, hogy 1. a gőzkazán belsejében egy iszapkifúvó csővel összekötött iszapfogó henger van