39044. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés melléktermékek nyerésére kőszén, barnaszén, és turfa száraz desztillációjánál keletkező gázokból

- 2 A (wl) és (w2) készülékekből lefolyó kátrány és az ammóniáktartalmú víz a jól elzárt (t) veremben gyűjtetik össze. A kátrány nagyobb fajsúlyánál fogva lassanként az ammóniákvíz alatt gyűl össze és az (u) átömlési nyíláson át a második (t) kátrányverembe folyik. Az (u) átömlőnyílás elállíthatóan van berendezve úgy, hogy a (t) veremből a (tl) verembe kisebb vagy nagyobb mennyiségű kátrány vezethető. A (t) veremben összegyűjtött meleg ammóniákvizet a (pl) és (p2) szivattyúk szívják és a fújtatós (k) hűtőre nyomják. Ezen hűtő teljesen zárt és fújtatóval körülbelül 500 mm. vízoszlop nyomású levegő nyomatik bele. Minthogy a hűtőbe nyomott ammóniák körülbelül 60° C hőmérséklettel bír, a lehűtéshez szükséges légáram a párolgó ammóniák egy részét föl fogja venni. A (k) hűtőből kilépő, levegőből, gázállapotú ammóniákból és vízgőzből álló keverék a (v) előmelegítőbe vezettetik, mely szénnel vagy fölösleges gázzal fűttetik és a keveréket 120—130°C-ra melegíti. Ezután a keverék az (sl) vagy (s2) telítőszekrénybe lép, mely a benne lévő kénsav által az ammóniákot leköti, míg a további légnemű alkatrészek levegő, kénhydrogén síb.) csővezetéken át a kürtőbe vezettetnek. Az (sl) és (s2) telítőszekrények kettős szekrények alakjában készíttetnek. Az ammóniáktartalmú gőzök kényszeríttetnek, hogy a savfürdőt kétszer járják át. A friss savat mindig csak a kettős szekrénynek a gáztól először átjárt egyik részébe vezetjük és a kész ammóniákszulfátot a másik oldalon kiemeljük. A szulfát kiemelése után a kissé ammóniáktartalmú lúgot sugárszivattyúval a hátulsó rekeszből az elül levőbe toljuk át. Az eddig használatos telítőszekrényeknél föllépő ammóniákveszteségek, melyek következtében minden telítési szakasz végén az abszorpció elégtelen mértékben ment végbe, itt ki vannak zárva. A levegőből, ammóniákból ós vízgőzből álló keveréknek a (v) előmelegítőben történő túlhevítése úgy szabályozható, hogy a folyadék magassága a telítőszekrényben nem emelkedik, hanem a lúg koncentrálódik. Hogy a körfolyamatot végző ammóniákvízből kötött ammóniákot nyerhessünk, a körfolyamatot végző ammóniákvíz egy része gőzzel és mésztejjel ismert módon működő (d) ammóniák desztilláló készülékbe hozatik, melyben a kötött ammóniák fölszabadíttatik, mire a készülékből gázalakban kiáramló ammóniák vagy a levegő-ammóniákgőzkeverékkel együtt szállíttatik a (k) készülékből a telítőszekrényekbe vagy pedig hasonló szerkezetű külön telítőszekrényekbe vezettetik. A nevezett ammóniákdesztilláló készülékekben maradó víz elvezettetik. A (k) hűtőben lehűtött víz, mely gyöngén ammóniáktartalmú, a (p3) és (p4) szivattyúkhoz folyik és hűtés és abszorpció céljából állandóan a (wl) készülékbe vezettetik. A leírt eljárás alkalmazása következő előnyökkel jár: 1. A kondenzációs berendezés kis helyet elfoglaló és olcsó elrendezése, a költséges gázhűtők (léghűtők és vízcsöves hűtők) elmaradnak és az egész kezelés két, aránylag olcsón előállítható készülékre redukálódik. A sok csővezeték, tolattyú és szelep, mely eddig a hűtők és a mosókészülékek összeköttetése céljából szükséges volt, majdnem teljesen elmarad. Az ammóniáktartalmú víznek az eddig szokásos módon való összegyűjtése (erős és gyönge víz) nem szükséges, a kis mennyiségű ammóniákvíz teljes körfolyamatot végez. Ezzel összeköttetésben a kátrány gyűjtésére is csak egy kátrányverem szükséges. 2. Azáltal, hogy a gázok lehetőleg magas hőmérséklettel vezettetnek a gázgyűjtőcsövekből a hűtőszerkezetbe, a sűrű kátránynak külön leválasztása elmarad, mert az első (wl) készülékben a gáznak nagymennyiségű vízzel való öntözése folytán a kátrány legnagyobb része lecsapódik és sűrű kátrány képződése meggátoltatik. 3. A vízfogyasztás igen csekély, mert csak annyi friss vizet kell pótolni, amennyi a (k) hűtőben elpárolog. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás melléktermékek nyerésére kőszén, barnaszén és turfa száraz desztillálásánál keletkező gázokból azáltal jelle-